Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Régészet - Botár István: Falvak, szegek, tízesek. Megjegyzések Csík középkori településtörténetének kérdésköréhez
Ez a települési rendszer kezdetben kisebb, egymástól jól elkülönülő falvacskákból állt. A kis falvak alkotta településhálózat a középkor végéig fennmaradt, azt még utolsó pillanatban rögzítették a 16. századi összeírások. E korai települések szomszédságában már viszonylag korán, a 13-14. században is alakulhattak ki szegek, melyek egy része önálló faluvá vált (Csatószeg, Szeretszeg), mások megmaradtak az eredeti település alegységének (Kencseszeg). Fontos kérdés annak a kiderítése, hogy az itteni szegek a dunántúli szegek, szerek mintájára, az onnan ideköltöző székelyek által alakultak ki, vagy csupán arról van szó, hogy hasonló földrajzi és társadalmi környezet hatására párhuzamos fejlődés ment végbe a Kárpát-medence két távoli tájegységén. Ettől nem független annak kiderítése, hogy a szeges települések, Udvarhely- és Háromszékkel összehasonlítva, miért gyakoribbak Csíkban. A falvak alapterületének növekedésével, a halmazosodással e települések több helyen már összeértek, így eredeti identitásukat fokozatosan elveszítették. Ez a folyamat a 16. században már javában tartott, hiszen már ekkor sem volt teljesen egyértelmű, hogy az amúgy kicsiny, de összenőtt falvak önállóak-e avagy egy nagyobb egység részei. A korábbi kis falvak egyesüléséből létrejövő nagy falvak jellemzően a plébániaviszonyok mentén szerveződtek, gyakran a templom védőszentje lett az így kialakult település névadója. Ez tükröződik az összeírások Szentgyörgy cum Jenőfalva et Moniasd et Körösmény jellegű megfogalmazásaiban. Ez a folyamat olyan esetekben is megfigyelhető, ahol a falvak nem nőttek össze egyetlen halmazfaluvá (Csíkszentkirály). A korábbi falvak identitásának egyes elemei, a saját erdő, határ, helynév azonban a jelenkorig tovább éltek, amit az újkori tízesekben öröklődött meg. A középkori gyökerű hadi, társadalmi tízes szervezetnek a települések kialakulásában játszott szerepe nem igazolható, magát az elnevezést eredetileg sehol nem használták települések neveként, csupán utólag, a 17. századtól kezdődően szorította ki, vagy ragadt hozzá a középkori helynevekhez. Tekintettel a fentiekre, a tízes, mint települési egység nem tekinthető településtörténeti tényezőnek a középkorban. Ez „csupán” egy olyan, amúgy biztosan középkori adminisztrációs egység, legyen az katonai, gazdasági, mely csupán rátelepedett a korábbi, megszűnő településentitásokra, de megőrizte azok számos fontos jellemzőjét: nevét, határát. ________________________________________________________FALVAK, SZEGEK, TÍZESEK AMBRUS 2010 BÁRTH 1982 BÁRTH 1996 BÁRTH 1997 BÁRTH 2007 BENKŐ 1991 BOTÁR 2001 BOTÁR 2008 BOTÁR 2009 BOTÁR 2011 Irodalom Ambrus Tünde, A székely falutízesek. Egy sajátos településrendszer mint a társadalmi-gazdasági tevékenység kerete, PhD értekezés kézirata, Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar. Bárth János, Szeres, szeges település, IN Magyar Néprajzi Lexikon V. kötet, Budapest. Bárth János, Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyománya, Kalocsa. Bárth János, Település. Morfológiai falutípusok, IN Magyar Néprajz IV. Életmód, Budapest, 50-76. Bárth János, Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tízesek működése a XVII-XX. században, Kecskemét. Benkő Lóránd, Nyelvészeti adalékok a magyarság erdélyi megtelepedéséhez, IN Magyar Múzeum 1, 52-61. Botár István, Csík korai templomairól, IN Székelyföld, V. évf. 11. szám, 119-149. Botár István, Csík Árpád-kori településtörténetének kérdései a helynevek és a régészeti adatok fényében, IN Helynévtörténeti tanulmányok 3• Debrecen, 71-94. Botár István, Csík a X-XIV. században, IN Hermann Gusztáv Mihály, P. Buzogány Árpád (Szerk.), Csíki olvasókönyv, Csíkszereda, 31-51. Botár István, Medieval finds from Cottorman, IN Marisia, XXXI, 299-312. 23
