Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Farkas Irén: Adatok a csíki népi kovácsmesterséghez
ADA TOK A CSÍKI NÉPI KOVÁCSMESTERSÉGHEZ sekről. Erdély minden jelentősebb városában volt fémműves céh:15 Kolozsváron, Brassóban, Gyulafehérváron, Marosvásárhelyen, Nagyszebenben, Besztercén, Segesvárt, Szászré- genben, Medgyesen, Szamosújváron, Szilágysomlyón, Zilahon, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen.16 A céhesszabályzatok a céhben dolgozó mestereiknek megtiltották a többféle megmunkálás gyakorlását, egyetlen mester keze alatt csak egyféle mesterséget űzhettek, mégpedig azt, amit a legjobban tudtak. A céhek megkülönböztetésül általában mesterjegyekkel látták el míveiket. Az előállított késztermékek megmunkálásban, formailag hasonlóak. Magyarországi limitációikból17 kiderül, hogy a „prototípusok” általános elterje- désűek, közismertek voltak, megnevezésük utal származásukra, funkciójukra, valamint alaki- és szerkezeti formájára. így a kassai és a jánki lakatosok limitációjában van „fehérvárifehér", a sátoraljaújhelyiek „fehérvári udvari”zabolát, „fehérvári vagy kolozsvári, ónozott magyar paripára való zablát”, „egyenes rúdú ”-t, „hosszú rúdú, erdélyi módra készült zablát” említenek, de előfordul „német ólmos”, „lengyel zabla vulgo hólyagos”, „török forma tányér talpú kengyelvas, ónos ”, „ bécsiforma ” lakat, csizmára való „ magas török ”, „ magyar” patkó is. Úgyszintén a puskák között is akad „tersényi puska, Váralján csinált sugár karabély, újhelyi flinta”, de van „csetneki szablya, fringiái kard, háromélü és közönséges hegyestőr, hajdúnak való mundur kard”. Ami egyszerűbb, az vagy a „közönséges”, vagy a „paraszt”, vagy az „alábbvaló” jelzőt kapja. Az Erdélyi Országgyűlés 1626-ban18 19 kiadott limitációja a kovács és lakatosmesterek árszabályzatában megemlíti: „Ez országbeli hámorokon csinált vasakat és Magyarországról behozott vasat is a kovácsok s egyéb rendbeli emberek így vegyenek az nagy mázsát négy forintot”, továbbá „ Toroczkón csinált öreg sing vasat”, „hosszú szántóvasat”, „erdélyi acélt”, „öreg kapát, toroczkait”, „váradi kapát”, „kisebbet medgyesit, beszterceit, segesvárit”, „jó öreg vasásót, toroczkait”, „egy jó öreg fejszét”, „egy faragó fél kéz fejszét”, „jó öreg sarlót”, „egy kaszát más országból hozottat”, „ez országban csinált jó kasza”, „tálnyéros kengyelvasat”-, felsorol lécszeget, héjazó szeget is a kovácsmunkák között. A lakatosmestereknél említik:19 „Ezen kívül való fő avagy nehéz míveket az ki akar míveltetni, alkudjék az mesterrel. ” A kovácscéhekkel közös céhet alkotnak sokszor a kapcsolódó mesterségek, a kötélverők, szíjgyártók, az épület- és bútor- asztalosok, s vargák, akik a kovácsfújtatót készítik. A csíki népi kovácsmesmesterségre utaló fontos adatokat aló. századból - bányászokat, kovácsmestereket - a korai adóösszeírásokban (1567-es, majd a 1683) említenek.20 A hámorban szolgálatot teljesítő vagy fizetett kovácsok a csíki falvakból származó székely mesterek, akik kitanulván a mesterséget szolgálatuk lejártával folytathatják a tevékenységet. A 17-18. században a népi, háziipar keretében dolgozó kovácsok javarésze szabad székely, jobbágy vagy zsellér, de lófő is akad közöttük. A 18. század elejétől Csíkban már megkezdődik a cigánykovácsok betelepülése, majd Mária Terézia sorozatos rendelkezéseinek nyomán,21 az uradalmakba, a falvakba zsellérként vagy jobbágyként betelepülő vándor cigánykovácsok kezdenek dolgozni, kezdetben egyszerűbb felszereléssel, főként szerszám-, edényjavítással, patkolással foglalkoznak. A19. században növekvő számban, nagyobb arányban mívelik mesterségüket. így a kovácsok etnikum szerint is elkülönülnek, magyar- és cigánykovácsokra. 15 SZÁDECZKY 1913, KOVÁCH, BINDER 1981, BENKŐ ET AL. 1997. 16 Csak a fémmegmunkáló mesterségek céheit említjük: kovácsok, lakatosok, fegyvergyártók, puskaművesek, kengyelgyártók, pajzsgyártók, sarkantyúsok, bádogosok, késesek, üstgyártók, rézművesek és ónművesek. 17 H. CSUKÁS 2005. 18 EOEVIII. 19 EOEVIII, 344. 20 SzOkl. II. 220-222, PATAKI 1971. 21 TÓTH 2006. 213
