Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Sándor-Zsigmond Ibolya: Mesterek és segédeik székelykeresztúri kisvállalkozások a 19. század második felében és a 20. század elején
MESTEREK ÉS SEGÉDEIK KATONA ELEK CSIZMADIA (SZ.1878) SZALONT AI GÁBOR ASZTALOS (SZ.1882) 1898.1. 29.-1898.VII.12. Sófalvi Lajosnál 1899.IV. 22,-1900.11.26. Bálint Dánielnél 1898. VII. 18.-1898.VIII.28. Csifó Józsefnél 1900.III.17.-1900.IV.29. Kövendi Károlynál 1899.1.3 -1899.III. 23. Kovács Jánosnál 1903.V. 18.-1903.VIII.31 • Rácz Lajosnál 900.L22.-1900.il. 4.1. Szabó Károlynál 1903.IX.28.-1903.XII.7. Albert Józsefnél 1902.V.26 -1902.VIII.4. Kovács Jánosnál 1904.11. 3.-1904.1.1. Albert Józsefnél 1903.VIII.l6.-1903. X.l. KovácsJánosnál 1907.11.15.-1909.X.12. Magyarosi Árthurnál 1905.III.31.-1905. IV. 18. Fekete Domokosnál 1906.II.26.-1906.IV.18. Györfi Mózesnél Az egy családból származó, segédként dolgozó testvérek esetében két tendenciát figyeltem meg. Az egyik esetben a szülők igyekeztek különböző szakmákban képeztetni gyermekeiket (pl. egyik szabó lett, a másik hentes). Iparosként a falun való megélhetés reményében nem akarták egymás üzleti versenytársaivá tenni a testvéreket. Ezzel együtt járt az is, hogy önálló műhelyet indítottak mindkét fiúnak, ami a szülők tehetősségét mutatja. A másik eset az, amikor egy mesternél, ugyanabban a mesterségben dolgoztak együtt a testvérek, akik valószínűleg a későbbiekben is együtt maradtak, esetleg épp apjuk mellett, vagy folytatva annak mesterségét. Az ilyen példákat mind távolabbi falvakból származó segédek kapcsán említhetem. Pl. Biró József (sz. 1883) és Biró János (sz. 1887) búzásbesenyői cipészsegédek 1903-ban és 1905-ben dolgoztak rövidebb ideig Simó Gergely keresztúri cipészműhelyében. Több esetben tapasztalható, hogy a messziről jött segéd távozása után, kevés idő elteltével ugyanazon helységből érkező legény állt be ugyanabba a műhelybe. Ez nyilvánvaló jele annak, hogy a jobb műhelyeket, mestereket egymásnak ajánlották a segédek, ezáltal a mester számára is biztosított volt a megfelelő utánpótlás. Az eltávozott ügyes és bevált segéd ajánlatára a mester is szívesebben alkalmazott olyan munkást, akinek magatartásáért, munkához való pozitív viszonyulásáért elődje kezeskedett. Életkorukat tekintve jellemző, hogy a messziről jött segédek általában fiatalok, 18-24 év közöttiek, ami arra enged következtetni, hogy a szülőföldjükön kitöltött inaséveik után vetődtek vidékünkre. Előző munkahelyként a legkülönbözőbb városok, helységek vannak feltüntetve, ami a széles országban való vándorlásukat jelzi. Idősebb (50 év feletti) segédek többnyire helybéliek, akik több éven keresztül is “megragadtak” egy-egy műhelyben. A bőrfeldolgozással foglalkozó tímárok özv. Volf Józsefné 1880-as évektől működő műhelyébe túlnyomórészt szász vidékről jöttek (Kőhalom, Brassó, Szentágota, Berethalom, Szászrégen) és az 55 éves műhelymester, Amlacher Frigyes is szászvárosi volt. A Volf-féle műhely a 20. század elején megszűnt, de mellette már 1897-től Nagy F. Elek keresztúri tímármester is 1-2 segéddel dolgozott, majd a 20. század első évtizedében megerősödve, szinte kizárólag helybéli tímárokat tartott, akik Szentágotán, Medgyesen tanulták a mesterséget. Az alábbiakban az egyenként számbavett mesterségek segédeit egy-egy, reprezentatívabb mester műhelyében mutatom be.26 26 A mesterségben alkalmazott segédek száma jóval nagyobb az egyes táblázatokban szereplőkénél, ugyanis más mestereknél más segédek (is!) dolgoztak. 181
