Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Pál Judit: Az utolsó székelyföldi királybírák és az első főispánok
az új megye hivatalnokainak választásakor is, az új tisztikart döntő mértékben Torda megye alsó kerületének egykori tisztikara alkotta. PÁL JUDIT ______ ___________________________ ■ A székely székek főkirálybírái 1865-1876 között A kiegyezés előkészületeként az uralkodó 1865 nyarán gr. Nádasdy Ferenc helyett gr. Haller Ferencet nevezte ki erdélyi kancellárrá. Az 1862-ben lemondott főtisztek nagy részét visszahelyezték hivatalukba, és az uralkodó a feloszlatott szebeni tartománygyűlés helyett 1865 decemberére Kolozsvárra új országgyűlést hívott össze, amelynek egyetlen feladata az unió megerősítése volt. Az átmenet nem volt mindenhol olyan barátságos, mint Udvarhelyszéken, ahol 1862-ben a korábbi cs. kir. járási hivatal főnökét, az egykori katonatisztet, Lukács Gusztávot nevezték ki a szék élére. Lukács 1865-ben ismét átadta a szék vezetését az 1862-ben lemondott Dániel Gábor főkirálybírónak, kimutatást készítve az átadott iratokról, sőt még a régi/új főkirálybíró tiszteletére rendezett banketten is részt vett. Magatartásáról írta Dániel: „Tisztességesen váltunk el mindnyájan tőle. Tisztességesen is, inkább meghunyászkodva, mint hencegőleg viselkedett. Nem zaklatott senkit. Örvendett, ha neki békét hagytak. ”15 A régi rendeletek azonban még egy ideig életben maradtak. Szintén Dániel írta erről: „Én újból átvettem a szék kormányzatát, de most már a »Schmerling« rendszerben. A Lukács által helyettesített nagy részben megbízhatatlan tisztviselőkkel. Azonban egy alkotmányos korszak bekövetkezésének reményével. Ezen rendszert csak átmenetinek tekintvén, mind a mellett alig lehet eltérni a még fennálló utasítástól, a pátensektől és bachiális16 rendeletektől. Általában nagyon nehéz lett volna a tisztviselők változtatása. Bizottmányi üléseket is csak a főkormányszék rendeletére ad-hoc lehetett tartani. ”17 A kiegyezés ebben az átmeneti állapotban találta Erdélyt. Mivel a törvényhatóságok főtisztjeit még a provizórium idején nevezték ki, 1867 elején kérdés volt, hogy az új kormány a hivatalukban hagyja-e a főtiszteket.18 1867 tavaszán a lapok hasábjain Erdély-szerte folytak erről a találgatások. Az öt székely szék19 közül csak egynek az élén állt kompromittált ember. Petrichevich-Horváth Albert marosszéki főkirálybírót hamarosan felmentették hivatalából, végső soron az előző időszakban vállalt szerepe miatt. Petrichevich-Horváth 1848 előtt előbb Torda vármegyében volt főbíró, majd Háromszék adminisztrátorává nevezték ki, ahol a forradalom kitöréséig maradt. A neoabszolutizmus idején is hivatalt vállalt. Lojális magatartásáért 1859-ben bárói rangot kapott. Erre szolgált rá később is: amikor a provizórium idején az erdélyi főtiszti kar nagy része lemondott, 1862-ben Marosszék főkirálybírájává nevezték ki. A királyi biztos írta a kiegyezés után ennek kapcsán: „fellépése és hivatali működése oly módon, oly célból és oly kedvetlenítő körülmények közt történt, hogy> neki a reábízott törvényhatóság bizalmát minden képessége mellett is megnyerni nem sikerülhetett”.20 Helyette Mikó Mihály képviselőt nevezték ki, aki a Pesti Naplóban az erdélyi helyzetről közölt cikksorozatával hívta fel magára a figyelmet. Mikó képviselőként nagyon aktív volt Pesten, így bár karrierje és birtoka is Csíkszékhez kötötte, a kormány őt szemelte ki a kompromittálódott Petrichevich-Horváth Albert helyére marosszéki főkirálybírónak. A másik négy főkirálybíró a helyén maradt: Dániel Gábor Udvarhelyszéken, gr. Kálnoky Dénes Háromszéken, Mikó Antal Csíkszéken és Béldi Gergely Aranyosszéken.21 Mind a 15 DANIEL, 44. ló Alexander Bach belügyminiszter rendeletéire történő utalás. 17 DANIEL, 45. 18 Az 1867 utáni főtiszti kart ért változásokra lásd: PÁL 2008b. 19 Udvarhelyszék, Háromszék, Csík-, Gyergyó és Kászonszék, Marosszék és Aranyosszék. 20 MOL, F 270, Erdélyi Királyi Biztosság, Elnöki iratok, 1867/37. 21 Az életrajzukra és családjukra vonatkozó adatok forrásai: NAGY 1857-1865; KEMPELEN 1911-1931; GU- DENUS 1990-1999; Magyar nemzetiségi zsebkönyv 1888; Novum etvetus\ Uj és Ó Naptár, STURM; SZINNYEI 1891-1914; A magyar korona 1897; SZÖGI 1994; SZABÓ, SZÖGI 1998; VARGA 2000; BONA 2000. 148
