Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Muckenhaupt Erzsébet: 16–19. századi könyvgyűjtők kötetei a Csíki Székely Múzeum „Régi Magyar Könyvtár”-gyűjteményében
MUCKENHAUPT ERZSÉBET több évig Háromszék katolikus vidékén, a kötet 1684-től a csíki ferencesek kolostorának összeírásában szerepelt. Gyűjteményünkben Nicolaus Clenardus Institutiones ac meditationes in Graecam linguam c. Európa-szerte híres görög nyelvkönyve tizennégy különböző 16. századi magyar- országi nyomtatvány és egy kézirat töredékének hordozókönyve.119 A 16. század végén és a 17. század legelején a valószínűleg református Debrecenben, majd a 17. század első negyedében több erdélyi világi személy olvasmánya volt, Gyulafehérváron pedig jezsuita kézre jutott. A könyv lapjain a jezsuita Bujtul György kézírása látható, továbbá a görög grammatika a század második negyedétől a jezsuiták által működtetett gyulafehérvári katolikus iskola könyvtárának összeírásában szerepelt.120 Bethlen Gábor fejedelem tudományszeretetének, toleráns egyház- és művelődéspolitikájának köszönhetően a jezsuiták erdélyi missziója újjáéledt.121 1616 végén meghívta volt iskolatársát, a Belgrádban működő Színi Istvánt Gyulafehérvárra, ahol az atya házat kapott és iskolát is tarthatott fenn. Gyulafehérváron általában egy páter volt, a várban lakott, és Bethlen haláláig a fejedelmi udvarból biztosítottak számára ellátást. A tanítóval együtt naponta kijárt a külsővárosban lévő templomba és iskolába. Az iskola természetesen kisebb szabású, mint a kolozsvári, de hatása kétségkívül ennek is megvolt. Színi alamizsnával, majd a szegény diákok számára létrehozott konviktussal tette vonzóbbá iskoláját.122 Bujtul György, az iskola tanítója, a karánsebesi misszió vezetője, az erdélyi katolikus egyháztörténet fontos szereplője, akit katekizmus-fordítása miatt a 17. századi erdélyi irodalom jelentős képviselői között tartják számon.12^ Életútja viszonylag jól ismert. Valószínű, hogy 1589-ben született karánsebesi román nemescsaládban. 1602 körül katolizált, majd 1606- ban, a városban működő csíki származású Szentandrássy István ferences szerzetes, a későbbi szendrői püspök és erdélyi apostoli kormányzó közvetítésével Rómába került. 1607- ben, gimnáziumi tanulmányainak befejezése után felvételt nyert a Collegium Germanicum-Hungaricumba, és filozófiát kezdett tanulni. Két év múlva súlyos fegyelmi vétség következtében kizárták a kollégiumból, elhagyta Rómát, Bécsbe utazott, ahol befejezte a filozófiai kurzust. Ezután Erdélyben először Szentandrássyval működött együtt,124 majd 1617-1618-ban iskolamesterként tevékenykedett Gyulafehérváron, Színi István mellett.12'1 1618 húsvétja után a csíksomlyói kolostorba vonult vissza, hogy nyugodt körülmények között dönthessen hivatása felől.126 127 Színi István és egykori patrónusa, Szentandrássy István, sőt, maga Pázmány Péter közbenjárásával 1619-ben visszavették a kollégiumba. Ezt követően négy évig teológiát tanult Rómában, 1622-ben szentelték pappá. 1625-ben Bécs, Nagyszombat és Nagykároly érintésével, társával, Makó Istvánnal érkezik Erdélybe. Gyulafehérvárról, Színi segítségével Bujtul szülőföldjére, az etnikai és vallási szempontból sokszínű Karánsebes vidékére utaztak. Itt a missziós állomás elöljárói tisztét érkezésüktől fogva haláláig (1635) Bujtul töltötte be. Pasztorációs munkája folyamán ő látta el a karánsebesi katolikusokat, tanított az iskolában és missziós körutakat tett a környékbeli falvakban.12 Tevékenysége utolsó éveiben fordította le román nyelvre a jezsuita Petrus Canisius kisebb 119 CsSzM RMK-Kat, 18. 120 A könyvről, kötéséről és posszesszorairól részletesebben a 2007-ben megjelent tanulmányunkban írtunk. (MUCKENHAUPT 2007, 220-223.) 121 BÍRÓ 1929, 3-23. 122 1624- és 1625-ben jelenti Muzio Vitelleschi rendfőnöknek, hogy a tanáron kívül mintegy húsz alumnust, akikközött nemesek is vannak, tartanak el. BÍRÓ 1929,16; EHJMII, 265-269,277-280,303-309,327-328, 346, 364, 370,418-419,429-431,480-482. 123 MOLNÁR 1999, 132. 124 EHJM 1/2, 371. 125 EHJM, 306-308, 364. 126 EHJM, 346. 127 LUKÁCS 1982, 555; SZABÓ, TÓNK 1992, 715; BITSKEY 1996, 234; MOLNÁR 1999, 132-146. (részletes irodalommal). 132
