Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - György Béla: Adalékok a két világháború közötti székely autonómia kérdéséhez
ADALÉKOKA KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI... hogy az iskolafenntartó egyházak, valamint a székelység közéleti vezetői között a teljes nézetazonosság biztosítva legyen.74 A magyar illetékes hatóságok, így a külügyminisztérium és a miniszterelnökség illetékes osztálya is foglalkozott a kérdéssel. A külügyminisztérium a székely autonómia tárgyában iratanyagot küldött a miniszterelnökség osztályának, ehhez még várták Erdély közigazgatási térképét 1847-ből, valamint a Székelyföld községeinek népességére és közoktatásügyére vonatkozó statisztikai összeállítást.75 Összefoglalását Tahy László, miniszterelnökségi államtitkár (korábban a Nemzetek Szövetsége mellett működő magyar képviselet vezetője), írta meg a külügyminiszternek. 6 Szerinte a párizsi kisebbségi szerződés 11. pontjának kérdését mind Erdélyben, mind a hivatalos magyar kormánykörök tárgyalásainak tárgyát képezte. Az OMP többször kérte annak megadását, így például a marosvásárhelyi nagygyűlésen, vagy ez évben Csíkszeredában.77 Az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye Igazgatótanácsa, a társegyházakkal folytatott előzetes megbeszélések alapján szintén ismertette elvi álláspontját, ők a hitvallásos iskolák fenntartásának kérdéseit a lakosság vallása szerint, az egyházak közti békés megállapodás alapján óhajtották megoldani. Mindezzel ellentétben a román kormány a kérdést a székely el-, szerintük „vissza”- romá- nosításával szándékozta megoldani, ezért a magyar nyelvű iskolák lassú megszüntetésére törekedett. Ezt a programot szolgálták az iskolák nyilvánossági jogának megvonása, iskola- épületek elvétele, a névelemzés, a magyar iskolákba való beiratkozások megnehezítése, az iskolasegélyek megtagadása, a nyelvvizsgák, stb. A témát véleményező államtitkár szerint most jogos az, hogy a székely-magyarok követeljék a kisebbségi szerződésben számukra előírt jog biztosítását. Külföldi jogászok véleményének kikérését - Bárdossyval ellentétben- ő nem tartotta szükségesnek, hiszen a „communautés” fogalma alatt a székely népközösség értendő, amelyből adódik azon közösség autonómiájának fogalmi köre. E jogkörben az autonómiát élvező kisebbségnek joga van - az állam ellenőrzése mellett- bármilyen iskolát fenntartani és igazgatni. Azok szabályozását az autonóm testület alkotja meg, és az állami juttatások mellett maga is jogosult anyagi forrásokról gondoskodni. A vallási autonómia fogalma pedig a kisebbségi egyházak szabad önkormányzatát jelenti, egyházi, kulturális és jóléti intézmények szervezésére és fenntartására. Tahy értelmezése az 1925-ös észt kulturális autonómiát jutatta kifejezésre. Közölte a külügyminiszterrel, hogy bizalmas úton intézkedett, hogy az OMP tegye meg a szükséges intézkedéseket az autonómia igénylésére, miután az egyházi főhatóságokkal megállapodásra jutott a kérdésben.78 Baranyai Zoltán, a genfi magyar képviselet ideiglenes ügyvivője szintén úgy látta, hogy a népszövetségi panaszra megérett témák között jogosan szerepelhet már a székely autonómia kérdése is. 9 Amíg nemzetközi vonatkozásban is tárgyalták az autonómia kérdését, az OMP is foglalkozott a témával. Pál Gábor saját törvényjavaslatát, bár azon már végzett javításokat, tervezetnek tekintette, „amely koncepcióban és stílusban is sokféle módosításon mehet keresztül. ”80 Az OMP nagygyűlésének megtartását, ahol tárgyalhatták volna az autonómiát, 1936-ban sem engedélyezték a hatóságok, így a magyarság sérelmei csak szaporodtak. Ennek következtében az Intéző Bizottság 1936. november 14-én tartott ülése foglalkozott a témával.81 Szentkereszthy Béla szerint az autonómia ügye szoros összefüggésben 74 Az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyei Igazgatótanács határozata Gyárfás Elemérnek. Kolozsvár, 1935. aug. 14. MOL, K64, 1936-27, 27-29. 75 Tahy László jelentése Kánya külügyminiszternek. Bp., 1933. aug. 15. MOL, K64,1936-27, 548/res. pol. 35. 76 Tahy László jelentése Kánya külügyminiszternek. Bp., 1936. jan. 8. MOL, K64, 1936-27, 33/res. pol. 77 Bethlen György és Pál Gábor megállapodtak abban, hogy a székely iskolai autonómia kérésének a Székelyföldről kell kiindulnia. Ezért Pál maga terjesztette elő azt az OMP csíki tagozatának ülésén. 78 Tahy jelentése Kánya külügyminiszternek. Bp., 1936 jan. 8. MOL, K64, 1936-27, 33/res. pol. 79 Baranyai Zoltán jelentése a Külügyminisztériumnak. Genf, 1935. okt. 5. MOL, K64, 1936-27/a, 80-82. 80 Pál Gábor levele Inczédy-Joksmann Ödönnek, Csíksomlyó, 1935. okt. 17. KvLvt, Fond 1283, Fasc. 4, 516-517. 81 GYÖRGY 2003, 192-197. 115
