Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Mukenhaupt Erzsébet: A Csíki Székely Múzeum „Régi Magyar Könyvtár”-gyűjteményének történeti kötései
MUCKENHA UPT ERZSÉBET A fenti kötés azonos műhelyben készült két magyar nyelvemlék, az Apor- és a Lányi- kódex kötésével. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Apor-kódexének kötéséről 1995-ben közöltünk tanulmányt. A valószínűleg premontrei apáeáknak másolt és 2009-ben restaurált magyar nyelvemlék zsoltárok prózai fordítását, himnuszokat és imádságokat tartalmaz a 15. század végéről - 16. század elejéről. Akár a Bécsi- és a Müncheni-kódex, a legrégibb magyar bibliafordítás egyik töredékét őrizte meg az utókornak.2’ A Lányi-kódexet a MTA Kézirattára őrzi (K 43). A magyar nyelvű ordináriumot is premontrei apácák számára másolták 1519-ben. Koroknay Éva 1973-ban 16 kötetet sorolt e kódexről nevezett kötéscsoportba. Ezek, kettő kivételével, 1509-1519 közötti nyomtatványok.25 26 A két kódex szerepelt az OSzK által 2009-ben rendezett „Látjátok feleim..." Magyar nyelvemlékek című nyelvemlék kiállításon, és a kiadott katalógusban részletesen ismertették őket.2 Sérült fatáblás, vaknyomásos, reneszánsz stílusú bőrkötés két fémkapocs nyomával takarja a 812-es szám alatt őrzött Legende sanctorum duplumát. Az előtábla és a gerinc bőrborítása hiányzik. A háttáblán, a gerinc mentén kis liliomok, a keretben az akantuszos-palmettás indasor két különböző variánsa húzódik. A középmezőt virágtövek és liliomok töltik ki. A díszítőelemekhez nem találtunk pontos analógiát, azonban ezek is hasonlóak a budai típusúakhoz. Úgy véljük, hogy a kötés mindenképpen magyarországi könyvkötő munkája (3. ábra). Nem tudjuk, hogy mikor kerülhetett a könyv a csíki ferencesekhez. Kiadása után, a 16. század elején, már magyar kézen volt. Később, 1579-ben, Philippus Panick Varaliensis forgatta.28 Buda elfoglalását és az ország három részre szakadását követően az új szellemi áramlatok és politikai-művelődési kapcsolatok hatására a művészi könyvkötések stílusa megváltozott. Az olasz hatásra kialakult, összefoglaló néven budai reneszánsz kötéstípus eltűnik. Aló. század második felében a magyar nyelvterületen német mintát utánzó, jobbára vaknyomásos bőrkötéseket készítettek.29 E németes kötéseket a figurális ábrázolás jellemzi, a díszítéshez görgetőket és ritkábban lemezeket használtak. Az előbbiek segítségével nyerték a kötéstábla kereteit, a tábla középpontjába pedig olykor, főleg az előtáblán, lemezeket nyomtak vaknyomásosan vagy aranyozva. A görgetők díszítése részben képecskékből áll, részben növényi elemekből. A lemezek témája különböző: gyakoriak a Bibliából vett jelenetek, a reformátorok portréja, címerek, megszemélyesített erények, allegorikus nőalakok. A görgetőket és lemezeket külföldön, elsősorban Németországban szerelték be, részben azonban azok mintájára itthoni metszőkkel készíttették. E reneszánsz kötések igen kedvelt mintája még az úgynevezett német típusú palmetta, azaz leveles-szalagos fonadék, amely tulajdonképpen nem más, mint az Ulászló-kori magyar reneszánsz kötések akantuszos-palmettás indasorának nagyon stilizált változata. Egyébként ez a díszítőelem a 17. század elejétől kezdődően, jobbára az erdélyi kötéseken, sokszor a magyar típusú palmettás görgető kíséretében keretezi a késő reneszánsz vagy az átmeneti stílusú kötéstáblákat. Ezekhez társul még az ugyancsak népszerű németes és stilizált növényi elemekből összetett ún. kandeláber görgető. A német típusú kötések görgetői és lemezei sokszor szignáltak, a monogramok a könyvkötő vagy metsző nevét rejthetik. Ilyen jellegűek a gyűjteményben az MP-GH-monogramos kolozsvári30 és a CH-monogramos nagyszombati csoport3* kötései. A kolozsvári csoportról 1993-ban írtunk először.32 Az Erdélyi Múzeumban megjelent cikkben a csoport Csíki Székely Múzeum Somlyói állományában őrzött kötéseinek leírását és bélyegzőtáb25 MUCKENHAUPT 1996, 299. Részletes irodalommal. Múzeumunkban őrzött kötés egyes bélyegzői, így az akantuszos-palmettás indasor, az összetett rozetta, azonosak még például a raguzai domonkos kolostor könyvtárának 35. I. 3. jelzetű ősnyomtatvány tábláján láthatókkal. A középmezőt díszítő rozetta található az említett raguzai kötésen, az Apor-kódex és a Csíki Székely Múzeum 6587. leltárszámú ősnyomtatványának tábláján (KOROKNAY 1973, Jegyzék 120, 47. kép; MUCKENHAUPT 1996, 3. ábra, 3- bélyegző; MUCKENHAUPT 1999, II. 54.), a szívidmos rozetta pedig kitölti a Lányi-kódex és az Apor-kódex gerincmezőit is (KOROKNAY 1973, Jegyzék 120, 47. kép; MUCKENHAUPT 1996. 3. ábra, 6. bélyegző; ROZSONDAI 2009, 176-177,179, és 50-51. ábra). 26 KOROKNAY 1973, 77, 53. kép. 27 MAGYAR NYELVEMLÉKEK 2009, Kát. sz. 23 és 50; ROZSONDAI 2009, 176-177, 179, és 50-51. ábra. 28 Hic adderat Philippus Panick Varaliensis Anno Domini 14 die Augusti 1579 (f. 32v). 29 ROZSONDAI 1994, 28. 30 CsSzM RMK-Kat 11 (= RMKIII 237), 15 (= RMNy 91). 31 CsSzM RMK-Kat 36 (= RMNy 473), 43 (= RMNv 631). 32 MUCKENHAUPT 1993, 17, 1. görgető, I. lemez, és 6. ábra. 230
