Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Balázsi Dénes: Szövetkezetek a Gagy-vize mentén és Székelykeresztúr környékén a 20. század első felében
BALÁZSI DÉNES koronát nyert a negyedik helyezést elért 3 éves üszőjével, 1911-ben 3- díjat és 40 koronát nyertek a székelykeresztúri tenyészállatok kiállításán a szentábrahámi gazdák, és 1907-ben külön elismerésben volt részük, amikor 10 darab elsőrendű bikát vezettek a bizottság elé. Amint már láttuk, a faluban tejszövetkezet is működött, tejcsarnoka a mai szövetkezeti iroda épületének a folytatásában volt felszerelve. Az épület Gede Mihály tulajdona volt. A tejkezelője Pap György és az ügyvezető-könyvelője Lőrinczi Zsuzsanna, a későbbi Szikszai Jenőné volt. Szentábrahámon működött a gazdakör.59 K. Lőrinczi Dénes a pénztárosa (elnöke), K. Lőrinczi Mihály és István voltak a vezetőségi tagok. A gépek megrendelésében élen jártak Szikszai Jenő (malomtulajdonos) csoportja (4-5 gazda) és Lőrinczi M. Dénes és István csoportja, akik a gazdakörön ajánlott kukoricavető- és kapagépeket, valamint búzavetőgépeket megvásárolták, és sikerrel használták.60 A gazdakörön keresztül olcsóbban jutottak hozzá a gazdák a nemesített vetőmagokhoz. Fokozatosan barátkoztak meg az emberek a napraforgó termesztésével. Kezdetben a mezsgyéket szegték be, mint virággallérral, de hamar rájöttek, hogy a napraforgómag olajtartalma az olcsó és egészséges táplálkozás alapjának bizonyult. Kezdetben az énlaki olajütővel, székely leleményes ipari szerkezettel (ma a Molnár István Múzeumban látható) nyerték az étolajat, majd Kőrispatakra vitték a vidék napraforgó termését gépi feldolgozásra. A napraforgó pogácsa/kalács (kipréselés utáni melléktermék) a gyermekek csemegéjévé vált, és a többi a tejelő és hízó állatok abrakját pótolta. A tejcsarnok sikeres működése, amellett, hogy az eddig csak saját családi táplálkozásra igényelt tejet pénzforrássá változtatta, a visszamaradt savó az állatok hizlalására is hasznos táplálék-kiegészítővé lett. A gazdakörön és a székelyke resztúri tenyészállat kiállításokon bemutatott jól tejelő tehénfajták beszerzésére kezdenek vállalkozni. A svájci és más nyugatiak mellett az anyaországi fajták is kezdenek meghonosodni. A meghallgatott szakmai előadásokból itt, a Gagy-vize mentén is sok gyakorlati megvalósításra került sor, mint az is például, hogy beton trágyateleppel fogják meg, gyűjtsék össze és hasznosítsák a „mezőgazdasági vért”, a trágyalevet. Emlegetik, hogy a pétisót (műtrágyát) is a rövid magyar világban ismerték meg a székely gazdák. A gazdakörön felébresztett szakmai több tudás igénye megmutatkozik abban is, hogy a Székelykeresztúri Unitárius Téli Mezőgazdasági Iskola két évfolyamát elvégezték és aranykalászos gazda címet és oklevelet szereztek: Fekete Géza, Kornis József (+), Fábián Béla és Arany József. Lőrinczi Lajos61 is egy téli szezont járt, de családi okok miatt nem folytathatta a második évben, viszont otthon, a faluban, 1944 telén részt vett a növénytermesztési tanfolyamon, amelyről vizsgái bizonyítványt őriz nagy megbecsüléssel (13- ábra). Ezt, érdekes, nem nevezték ezüstkalászos gazda oklevélnek, viszont az okiratból kitűnik az akció komolysága, hogy a tanfolyamot a M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium szervezte, vezetője Baczó Géza gazdasági felügyelő és előadói a Boros György igazgató vezette keresztúri gazdasági iskola tanárai voltak. A Hangya fogyasztási szövetkezet a mai bolt helyén működött. Koronka Ferenc volt a boltos és Kerestély Géza meg Mátéfi Ferenc voltak az ügyvezetők. Ugyancsak, mint vezetőt emlegetik Lőrincz Istvánt és Szőcs Áront. A szentábrahámi szövetkezetek megszervezésében és működtetésében fontos szerepet töltöttek be Máthé Lajos, Simén Domokos és Máthé Zsigmond unitárius lelkészek, valamint Tóth Vilmos, Mózes Ibolya, Farkas Gábor és Nagy Vencel tanítók. A hitelszövetkezet és a hangya egy épületben működtek. Id. Kerestély Géza és Simén Domokos unit. lelkész mindkét intézményben vezető szerepet töltöttek be.62 63 64 A gagyi gazdakör 1907-ben bizonyára benne volt abban a 91 Udvarhely megyeiben, amelyeket Bözödi György65 összesít. Külön dokumentum nem maradt fenn, ami igazolná ezt az adatot, de a szomszéd falvakban erőteljesen elindult tejszövetkezeti élet, amely a gazdaköröknek és a fogyasztási-értékesítési szövetkezeteknek volt a beindító motorja, itt sem maradt hatástalan. Emlékeznek,6 * hogy az unitárius parochia pincéjében hambárokban tárolták a segélyalapnak létesített gabonát. Major Ferenc volt a raktáros. Gépszínről nem tudnak, de a gazdakör rostája, triőrje és 59 Adatközlőm: Szőcs Gyula sz. 1922. Szentábrahám 54. 60 Adatközlőm: id. Buzogány Mihály sz. 1930., Szentábrahám 96. 61 Adatközlőm: Lőrinczi Lajos: sz. 1923. Szentábrahám 38. 62 ld. a fotót a Szövetkezet régi épületéről 1940-ben (háttérben a Gagyi-patak hídja), IN APÁINK ARCA 2009, 122.; Ugyanitt, a 43- oldalon szentábrahámi gazdák 1929-i állat bemutatóját látjuk. 63 BOZÖDI 1939,136. 64 Adatközlőim: Jakabfi Sándor sz. 1918. Gagy 14.; Katona Péter sz. 1929. Gagy 112.; Hurubás Tibor sz. 1935.Gagy98. 78
