Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Régészet - Tóth Boglárka: A gyergyószárhegyi római katolikus pélbániatemplom tornyának és főoltárának dendrokronológiai vizsgálata
A GYERGYÓSZÁRHEGYI RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIATEMPLOM... az azonos helyről származó 1. és 2. minta esetében sem. Ennek oka ismeretlen. A minták keltezése - összehasonlító kronológia hiányában - egyelőre nem lehetséges. A torony három értékelhető jegenyefenyő-mintája azonban az összehasonlítás során egyidősnek bizonyult. Korábban nem volt keltezett összehasonlító mintánk, így szintén csak idén sikerült az adatsorok átlagolásával kapott épületgörbét a besztercei evangélikus templom jegenyefenyő tetőszerkezetének 1406-1560 közé datálható famintái alapján keltezni. A szárhegyi minták a következőképpen datálhatok: Mintaleírás Fafaj Évgyűrűk száma Szíjácsév- svúrúk WK Szinkronhelyzet Keltezés 3. 3. emeleten vállmagasságban futó, K-NY irányú gerendák közül északról a negyedik jegenyefenyő 501448-1496 1496 után 15. a 2. emelet nyugati lőrésének középső teherkiváltó gerendája jegenyefenyő 551441-1494 1494 után 16. az 1. és 2. emelet közötti födém északi, falba épített gerendája jegenyefenyő 67 WK, tavaszi pászta 1429-1495 1495 nyara E három vizsgált gerendán nem lehet másodlagos beépítésre utaló nyomokat találni, így nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy keltezik a torony megfelelő szakaszainak építését. Vissza kell utalnunk a torony 4. és 5. emelete közti födém falba be nem épített, másodlagosan felhasznált gerendáinak dendrokronológiai keltezésére, ugyanis az eredmény egybevág az in situ fenyőgerendák datálásával: a tölgyfa-gerendákat 1480-1500 körül kivágott fákból, a fenyőgerendákat 1495 nyarán, illetve 1494-1496 után kivágott fákból készítették. A torony 5. emeletén, a kerek ablakok felett, eredetileg észak-déli irányban futó, falba beépített gerendák lefűrészelt csonkjai láthatók. A 10. minta az északkeleti sarokban található csonkból fűrészelt teljes szelet, 172 éves szilfából (Ulmus sp.) származik. Szilfaminták elemzésénél előre kell bocsátanunk, hogy a szilfa általában nem használható évgyűrű-keltezésre olyan eredményességgel, mint például a tölgyfa. A környező országok kutatásai alapján mondhatjuk, hogy csak bizonyos területeken, bizonyos korokban keltezhető tölgykronológiák alapján. Erdélyben egyelőre nincs ilyen irányú tapasztalatunk, hiszen eddig mindössze további két épületből áll rendelkezésünkre szilfa-minta, a gyergyóalfalvi katolikus templomból, valamint a csíksomlyói kolostorból. A szárhegyi minta sem a Somlyói szilfa-gerendák egyesített, 219 éves, egyelőre nem keltezett évgyűrű-adatsorával, sem a szintén keltezetlen alfalvi mintákkal nem egyezik. Ezért összehasonlítottuk a szárhegyi mintát a máramarosi, a csíki és az udvarhelyi tölgykronológiákkal, és az összehasonlítás mindhárom esetben 1596-ra keltezi a minta utolsó évgyűrűjét, de alacsony értékekkel! Figyelembe kell venni azt is, hogy egyetlen mintáról van szó, így az eredményt csak nagy körültekintéssel szabad értelmezni és felhasználni. Ha írott adatok és helyszíni megfigyelések alátámasztják, akkor a fát 1596/1597 telén vágták ki. A gyergyószárhegyi plébániatemplom dendrokronológiai kutatása nem tekinthető lezártnak. Mindeddig nem sikerült a lucfenyő mintákat keltezni, de az adatsorok várható bővülésével a későbbiekben erre adódhat lehetőség. A 2007. évi mintavétel során ugyanakkor nem volt lehetőség a torony mindegyik faszerkezetének vizsgálatára. A kutatás ezen kívül nem terjedt ki sem a hajó-, sem a szentély-fedélszék vizsgálatára, ahol nem csak a ma álló fedélszerkezetek, de a korábbi szerkezetek maradványai, lefűrészelt gerendacsonkjai, oromfalba épített elemei is kutathatók. Az eddig vett 18 faminta itt ismertetett dendrokronológiai elemzése szemléletesen rámutat arra, hogy mindenképpen érdemes az említett szerkezeteket további minták gyűjtésével elemezni. 57
