Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Régészet - Tóth Boglárka: A gyergyószárhegyi római katolikus pélbániatemplom tornyának és főoltárának dendrokronológiai vizsgálata
A GYERGYÓSZÁRHEGYI RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIATEMPLOM TORNYÁNAK ÉS FŐOLTÁRÁNAK DENDROKRON OLÓGIAI VIZSGÁLATA Tóth Boglárka Milyen fajta fát, lombhullató keményfát, vagy fenyőt használtak Gyergyószárhegyen a római katolikus templom tornyának födémgerendáihoz, lőrések feletti fagerendáihoz, különböző faszerkezeteihez, és milyen fajta fát használtak a főoltár felállításánál? Mikor, melyik évben, azon belül is nyári vagy téli időszakban vágták-e ki a fákat a templomépítéshez, az oltárhoz? Hogyan lehet felhasználni faminták kormeghatározását a torony építésének keltezéséhez? Pontosíthatja-e a faminták keltezése a főoltár művészettörténeti kormeghatározását? A következő tanulmányban ezekre a kérdésekre keressük a választ a gyergyószárhegyi római katolikus templomban vett faminták dendrokronológiai elemzésével. A dendrokronológia a fák vizsgálatára építő, kormeghatározással foglalkozó tudomány. A módszer a mérsékelt égövön élő fák évente növesztett évgyűrűinek elemzésén alapszik. Alaptétele, hogy egy adott földrajzi területen ugyanazon fafajhoz tartozó összes egyed évről-évre hasonló vastagságú évgyűrűt növeszt az adott év hőmérsékleti viszonyaitól, csapadék-mennyiségétől és számos egyéb tényezőtől (erdőművelés, rovarok, betegség, stb.) függően (száraz évben például kisebb évgyűrűt, csapadékosabb évben vastagabbat). Egy legalább 30 éves egyed évgyűrűinek lemérésével olyan adatsor kapható, amely - az évgyűrűk vastagságának sorrendje alapján - a történeti elv szerint egyedinek tekinthető, vagyis csak egyszer fordulhat elő a történelem során. Különböző korú fák és famaradványok egykorú szakaszainak összeillesztésével, átlapolásával az adatsor - fajonként és földrajzi területenként - napjainktól a letűnt századokig hosszan folytatható, ezeket az adatsorokat nevezzük kronológiáknak. A dendrokronológia módszerével faminták relatív, vagyis egymáshoz viszonyított időrendjének meghatározása lehetséges (megállapítható, hogy a faminták egykorúak-e vagy sem), és keltezett összehasonlító kronológia alapján a faminták abszolút keltezése is meghatározható. A faminták keltezése mindig a fa kivágásának idejére vonatkozik. Ha a faminta megőrizte a kérget, vagy a fa kivágását megelőző utolsó évgyűrűt (német szakszóval a Waldkante-t), a fa kivágásának ideje féléves pontossággal meghatározható. Ha az utolsó évgyűrű csak a tavaszi időszakban növesztett pásztát tartalmazza, akkor a fát nyáron vágták ki, ha viszont megtalálható az őszi pászta is, akkor télen döntötték ki a fát. Ha kéreg, vagy az utolsó évgyűrű nem maradt meg, a fa kivágásának csak legkorábbi időpontját állapíthatjuk meg (post quem keltezés). Tölgyminták esetén további fogódzót jelent, ha a minta megőrizte a fa törzsének külső, élő részét, a szíjácsot. A szíjácshoz tartozó évgyűrűk száma ugyanis - területtől függően - állandó, így ha a szíjács nem is teljes, a fa kivágásának időpontja - átlag segítségével - jobban behatárolható.1 A dendrokronológiai keltezés a vizsgált famintára vonatkozik! További kutatást igényel, hogy a vizsgált faelem eredeti helyén, elsődleges vagy másodlagos felhasználásban van-e, tehát hogy miképpen keltezi azt a szerkezetet, épületrészt, objektumot, ahonnan származik. Álló épületek, történeti faszerkezetek vizsgálatánál a legtöbb esetben speciális furatmintát veszünk a faelemek sérülése nélkül (a koronafúró külső átmérője 20 vagy 26 mm), amely a fa évgyűrűszerkezetének keresztmetszetét tartalmazza, lehetőség szerint a fakéregtől a bélig. Teljes szelet fűrészelésére csak ritkán van lehetőség. 1 A dendrokronológia alapelvéről részletesebben magyar nyelven: GRYNAEUS 1998, GRYNAEUS 2004; illetve román nyelven: POPA 2004. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 49-58. 49
