Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Természettudományok - Benedek Tibor–Máthé István–Bíró Klára–Szász Emőke–Lányi Szabolcs–Márialigeti Károly: Kőoalajszármazékokkal szennyezett csíkszentdomokosi és balánbányai talajok természetes öntisztuló képességének a vizsgálata
KŐOLAJSZÁRMAZÉKOKKAL SZENNYEZETT CSÍKSZENTDOMOKOSI ÉS BALÁNBÁNYAI TALAJOK TERMÉSZETES ÖNTISZTULÓ KÉPESSÉGÉNEK A VIZSGÁLATA Benedek Tibor, Máthé István, Bíró Klára, Szász Emőke, Lányi Szabolcs, Márialigeti Károly ■ Bevezetés Az emberi tevékenység eredményeként a környezetünkbe jutó szerves és szervetlen vegyüle- tek mennyisége évről-évre egyre nagyobb méreteket ölt. A talajszennyezés az ipari tevékenységek jellemző mellékhatása.1 Napjainkban a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj és származékai, földgáz) az emberi társadalom által legnagyobb mennyiségben felhasznált anyagok, amelyeket főként energia szükségletünk fedezésére fordítunk. Ezen anyagok felhasználása, szállítása, tárolása során gyakran következnek be talajszennyeződések. A kőolaj és kőolajszármazékok (benzin, gázolaj) egyes alkotói toxikusak, karcinogén és mutagén hatásúak, mind az állat- és növényvilágra, mind az emberre nézve egyaránt veszélyesek (benzol, toluol, xilol, etilbenzol, naftalin stb.).2 3 4 A kőolajszármazékok közül a gázolaj alkánokból és aromás vegyületekből álló keverék, amely széleskörű felhasználása miatt gyakori talajszennyező úgy globálisan, mint szűk környezetünkben, a csíki medencében. A kőolaj-szennyeződések felszámolása, a kármentesítés a fizikai és kémiai módszerek mellett biológiai úton is megvalósítható. A fizikai módszerek, mint az égetés, hulladéklerakókban történő ártalmatlanítás stb. nagyon költségesek. Égetés során a volatilis (párolgó) szennyező anyagok a levegő szennyezéséhez is hozzájárulnak. A kémiai kártalanítási eljárások a detergenses mosáson vagy rögzítési eljárásokon kívül magukba foglalhatják kémiai oxidánsok befecskendezését a talajba, megváltoztatva ezáltal a közeg természetes kémiai jellemzőit.-5 A szennyezőanyag biológiai úton történő lebontását biodegradációnak nevezzük, a szennyezett talaj, talajvíz, felszíni víz, vagy felszíni vízi üledék környezeti kockázatának biológiai módszerekkel történő csökkentését pedig bioremediációnak.5 Bioremediáció során gyakran mineralizáció, azaz a szennyező anyag teljes lebontása (C02-ra és H20-re) tapasztalható a talaj mikroszkopikus szervezetei által. A módszer előnye más kártalanítási eljárásokhoz viszonyítva az, hogy környezetkímélő, olcsó, és gyakran a szennyező anyag teljes lebontását teszi lehetővé. Hátránya a korlátolt alkalmazhatóság, ugyanis a mikroorganizmusok számára optimális feltételek (pH, hőmérséklet, nedvesség-tartalom, O 2 stb.) biztosítása szükséges. Továbbá, a folyamat időigénye is nagyobb, ami fontos szempont lehet. A bioremediációs stratégiák közé sorolhatjuk a biostimulációt, valamint a talajoltást (bioaugmentációt). Biostimuláció alkalmával a szennyezett területen megtalálható endogén (saját) mikroorganizmusok aktivitását növeljük tápanyagok (pl. NH4NO3, KH2PO4) és elektron akceptorok (pl. O2) bevitelével.5 Talaj1 SABATÉ ET AL. 2004, 19-25. 2 SARKARETAL. 2004, 187-195; TING ETAL. 1999, 197-218; VASUDEVAN, RAJARAM 2001, 409-411. 3 RISER-ROBERTS 1998. 4 GRUIZ1999. 5 SEKLEMOVA ET AL. 2001,311-316. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 463-472. 463
