Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Sándor-Zsigmond Ibolya: Szakma- és mesterségtanulás a 19. század végén. A székelykeresztúri kereskedelmi és iparos tanonciskola
SÁNDOR-ZSIGMOND IBOLYA szemmérték szerint való osztása, szögek rajzolása és osztása és a három és négyszögek alakítása tanítandó, ezen anyagból minden egyes intézet annyit végzett el, amennyit a tanoncai előképzettsége és képessége végezni megengedett.10 A tanonciskolái rajztanítókat Budapesten az állami ipariskolában szervezett két hónapos nyári szünidei tanfolyamon képezték tovább, amelyre a közoktatásügyi minisztérium úti- és elláttási segélyben részesítette a vidékről jelentkezőket, akik sikeres vizsgatétel után bizonyítványt nyertek. A minisztérium a tanfelügyelőségeken keresztül figyelemmel követte, hogy a tanfolyamon résztvett rajztanítók a tanonciskolákban elhelyezést nyerjenek, utasította, hogy a megfelelő tankönyveket és rajzeszközöket a felügyelő bizottságokkal beszereztessék a tanonciskolák számára, ugyanakkor a tanítás hatékonysága érdekében az egyes osztályok létszámát 40 fő alá korlátozta.11 Székelykeresztúron több ízben sürgették a képesített rajztanító alkalmazását. Eleinte Péter Ferenc műfaragó12 13, majd 1899-től Gaál Imre rajztanár heti 3 órában tanították a rajzot. A rajztanulás alól felmentették azokat az tanulókat, akiknek a tanult iparágban a rajzolásra nem volt feltétlenül szükségük. Ilyenek voltak a: mészáros, szappanos, borbély, fodrász, kefekötő, tímár, kéményseprő, sütő, pék, kötélverő valamint kereskedőtanoncok. Ők a rajzórák ideje alatt az általános tárgyakban gyakoroltak. Minden év júniusában tartották az évzáró vizsgákat, amelyet a tanoncok munkáiból szervezett kiállítással és díjazással kötöttek egybe. Az ipari kiállítást néhány napig a város közönsége is megszemlélhetette. Az iskola működését a felügyelő bizottság ellenőrizte. A bizottság tagjait képezték helybéli iparosok, akik egész évben bejártak az iskolába és ellenőrizték a tanoncok iskola látogatását. A felügyelő bizottság tevékenysége sokrétű volt. Minden évben jelentést írt a bizottság működéséről, rendszeresen gyűlésezett, határozatairól jegyzőkönyvi pontokat vett fel, a gyűléseiről felvett jegyzőkönyveket mindig beterjesztette a tanfelügyelőséghez. Továbbította a felsőbb rendeleteket, megvizsgálta a megelőző évi számadást s elkészítette az évi költségelőirányzást. Az évzáró vizsgákon jelen volt, azok helyes lefolyásáért az elnök felelt. Szorgalmazták, hogy a tanulók a kiállításra szánt munkát ne a saját, hanem más mester műhelyében készítsék el, hogy ne történhessen visszaélés. Felszólították a tanonctartó mestereket, hogy mindenki mindenik tanoncával legalább egy drb. tárgyat készíttessen a kiállításra s szigorúan őrködjék afelett, hogy mindenik tanonc maga készítse el a kiállítandó tárgyat.15 A tanoncok szünidőt kaptak a rendes szüneten kívül mindenik országos vásár alkalmával a baromvásár megkezdésétől a kirakodó vásár utáni napig. A helyi iparosok és kereskedők érdeke kívánta ezt, mert akkor volt a legtöbb munka a műhelyekben és az üzletekben. Gombos Sámuel igazgató 1885-től 1899-ig végezte a tanonciskola igazgatói teendőit, emellett mint tanító is kivette részét a tanoncok oktatásából.14 Őt követte az igazgatói tisztségben Gaál Imre állami tanítóképzőintézeti rajztanár, tanítónak pedig Pap Mózes gimnáziumi tanárt választották. A tanonciskolában kifejtett tanítói munka annál inkább figyelemre méltó, mert az ott tanítók mind igen kevés javadalmazásért, inkább ügyszeretetből tették a dolgukat. Mindannyian máshol keresték kenyerüket, a gimnáziumi és tanítóképzői munka után ennek vállalása plusz terhet jelentett számukra. A tanítók és igazgató, valamint a szolgálattevők15 fizetései jóval alulmaradtak a törvényesen előirányzottaknál. 10 Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete,1897, MIMLvt. 11 A vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete, 1894, MIMLvt. 12 KOZMA 1871: „A székely közgazdasági és közmívelődési egylet segélyezése mellett egy’ háromszéki ifjú, névszerint Péter Ferenc, ki a műasztalosságban Németország és Svájc jelesebb városaiban kitűnő előhaladást tanúsított, átment a svájci műfaragászat virágzó hazájába, Brienzbe s ott e művészetet másfél év alatt a legjobb műhelyekben elsajátítván, visszatért hazájába, s szolgálatát a közügy> érdekében felajánlotta." 13 Jaeger F. József ipariskolai felügyelő bizottsági elnök levele az ipartestület elnökségéhez. 1898, MIMLvt. 14 Gombos Sámuel 1883-1900 között az Unitárius Gimnázium számadója is volt. 15 Általában egy takarító, aki maga is szegényebb sorban élő iparos volt. 452
