Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Sándor-Zsigmond Ibolya: Szakma- és mesterségtanulás a 19. század végén. A székelykeresztúri kereskedelmi és iparos tanonciskola
SÁNDOR-ZSIGMOND IBOLYA ■ A tanoncfelvétel A marosvásárhelyi iparkamara minden évben egyszer inasfelvételt tartott a körzetéhez tartozó helységekben, így Székelykeresztúron is. Erre az alkalomra inas elhelyezési bizottságot alakítottak, amelynek elnöke a főszolgabíró volt, tagjai az elnök által kijelölt járási vagy körorvos és bizottsági jegyző, a helybeli kereskedők és iparosok által maguk közül választott két-két tag, valamint a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara egy küldött tagja. A szülők, vagy gyámok az elhelyezendő gyermeket szóban vagy írásban a választott mesterség megjelölésével legalább egy héttel előbb bejelentették a bizottság elnökénél vagy jegyzőjénél. Ekkor adták be az iskolai bizonyítványt is. Az inaskereső mesterek szintén legalább egy héttel korábban jelentkeztek. Iparos és kereskedő pályára inasoknak jelentkezhettek 12 évet betöltött és 17 évet meg nem haladott fiúk, akik legalább négy elemi osztályt jó eredménnyel végeztek, himlő ellen be voltak oltva s a választott pályára elég erősnek mutatkoztak. Inasfelvételre jelentkezhettek azok az iparigazolván nyal bíró iparosok és kereskedők, akik műhelyt vagy üzletet tartottak fenn, s az inasoknak megfelelő gyakorlati kiképzést tudtak nyújtani. Az inasfelvétel mindig július hónapban a megjelölt napon és helyen5 reggel 9 órakor kezdődött, a beosztás iparnemenként abban a sorrendben történt, ahogyan azt a kamara esetről-esetre megállapította. A megjelent ifjakat a bizottsági orvos megvizsgálta. A felvett inasok már ott helyben szegődhettek, de legkésőbb augusztus hó végéig be kellett lépniük a műhelybe. A tanonciskolái év szeptember 1-jétől kezdődött. A helyi bizottság feladata volt a jelentkező ifjakat és mestereket nyilvántartásba venni, az inas elhelyezését eszközölni, megállapítani a tanidőt és a szegődtetés feltételeit. Az elhelyezett inasokat állandó ellenőrző felügyelet alatt tartották, a kamara által rendelkezésre bocsájtott törzskönyvbe bejegyezték a mester és inasra vonatkozó adatokon kívül a szegődtetés napját és szabadítás napját, az időközben történt változásokat. Az inasállományról minden év végén a kamarának kimutatást küldtek. A kamara feladata volt az érdeklődök figyelmét felhívni az inasfelvétel helyére és idejére, a helyi bizottságoktól érkező kimutatásokat nyilvántartásba venni, az inasfölösleget más közelebbi vidékre helyezni. Ugyancsak a kamarára hárult az inasokról és a felszabadult tanoncokról minden év végén számszerű kimutatást terjeszteni fel a kereskedelemügyi miniszterhez és a költségekről ugyanoda számadást adni. A szülők feladata volt beszerezni a szegődtetéshez szükséges iskolai bizonyítványt és anyakönyvi kivonatot, a gyermeket inassorba lépése előtt ellátni két öltözettel, négy pár változóval és téli kabáttal. Minden egyéb költség a mesterre hárult. Az inastartartó mesterek az inasokat két heti próbaidő után az illetékes iparhatóságnál, az ipartestületnél beszegődtették, erről tanonc-szerződést állítottak ki, majd az iskolai év megkezdésével azonnal iskolába íratták. Az óramulasztásért, hiányzásért, amennyiben azt a mester hibájából történt, a tanonctartónak a szolgabíróságon büntetéspénzt kellett fizetnie, amely összeget a tanonciskolának fenntartási költség kiegészítés címen átutaltak. Ha a szülőkkel nem volt külön megegyezés, a mesterek fizették a szegődtetési, szabadítási, betegsegélyezési és iskoláztatási költségeket és szükség esetén a teljesen vagyontalan vág}' árva tanoncokat ruházattal is ellátták. ■ A tanonciskola 1884-ben megalakult a Székelykeresztúri Alsófokú Kereskedelmi- és Iparostanonc-Iskola. A tanulmányi idő három vagy szükség szerint négy évre terjedt: előkészítő, első, második és harmadik osztályt jártak az ide jelentkezők. Minden tanonc az elméleti tanulás mellett gyakorlati oktatásban is részesült a helybéli mesterek keze alatt, akiknek otthonában legtöbbször kosztot és lakást is kaptak. A tanoncszerződés megkötését követte egy hivatalos bejelentés, amelyben a 5 Keresztáron a főszolgabíróságnál tartották a tanoncfelvételt. 450
