Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Farkas Beáta: Szakrális térszerkezet a felcsíki Nagyboldogasszony egyházközségben
FARKAS BEÁTA a karcfalvi kopjafához vonulnak. Az iskolások verseket mondanak és ’48-as dalokat énekelnek. A pap mindkét kopjafánál elmond egy áldást és imával fejeződik be az ünnepség. A dolgozatban már volt szó a Bartha Elek által használt szakrális gravitációról, amely a szent hely kisugárzására emlékeztet az építmény közvetlen környezetében.66 A templomkerítésben a honvédszázados sírja és a templomdomb két falu felőli oldalában elhelyezett kopjafák a templom közvetlen környezetében, vagyis gravitációs körzetéhen találhatóak. A szakrális telítettségű hely és az egyház közvetlen részvétele az ünnepségen az ünnep szakralizálódását vonja maga után. ■ V. Szakrális tér és lokális, közösségi emlékezet Az emlékezet a mai társadalomban, napjainkban magánüggyé válik, és az emlékezés vizsgálata áttevődik a személyes pszichológia hatáskörébe. Az emlékezet magánüggyé válik, a történetiből pszichologikus, a társadalmiból egyéni, az átfogóból szubjektív, az ismétlésből fölidézés lesz.67 Kötelességünk emlékezni, mivel egy belső kényszer hajt: az általános emlékezet szétesik magánemlékezetre, a magánemlékezet fontos az identitás kialakulása végett, valahová tartozónak kell éreznünk magunkat. Az emlékezet megélt kötődés a jelenhez, a történelem pedig a múlt megjelenítése. Az emlékezet konkrétan gyökerezik a térben, a tárgyakban, a képben és az emberi gesztusokban, és annyiféle ahány csoport, közösség van, tehát kollektív és mégis individuális. 8 A község vártemploma szent jellegén túl a közösség emlékezetének térbeli megnyilvánulása. Folyamatosan a helyiek figyelmét a történelemre tereli, eszükbe juttatja a múlt eseményeit. A Székelyföldön több várfallal bekerített templom van. Az 124l-42-es tatárjárás pusztításai figyelmeztették az erdélyi magyar és szász lakosságot, akik az ellenséges csapatok fő útvonalába estek, hogy életüket és értékeiket nem bízhatják a könnyen felgyújtható faházaikra és fatemplomokra. Elhatározták, hogy lakóhelyeiket, templomaikat erős kőfallal veszik körül. A falusi lakosság elsődleges menedékhelye veszély idején a templom volt. A kőfallal való bekerítés a 13-14., de főként a 15. században vált általánossá. Erdélyben két típus terjedt el, az erődtemplom69 70 71 és a vártemplom. 0 A karcfalvi-jenőfalvi templom pontosan az utóbbihoz tartozik. A templom óvó-védő funkcióját erősíti meg a már említett alagút is a templomból a Székaszó patakára. A lakosság teljes körű védelmét biztosította az egykori „vár”. Feljárata egy elég kényelmetlen ösvényen vezet fel, egyetlen bejárata a kapubástya alatt vezet, amely régen őrtorony lehetett, s később templomtoronnyá alakították át. 1 Az emlékezés a konkrétban gyökerezik; itt maga a templom, mint tárgy és tér emlékezete jelenik meg (tér, gesztus, kép, tárgy). Nora az emlékezet egyediségével illetve kollektivitásával a történelem egyetemességét állítja szembe. A történelem csak időbeli folyamatokhoz és dolgok közötti viszonyhoz kapcsolódik. Középpontjában a spontán emlékezetromboló kritikus szellem áll. Az emlékezés helyei maradványok, az emlékezetmegőrző tudat végső formái egy olyan történelemben, amely előhívja azokat, mert már nem ismeri őket. 72 A jelenlegi közösség számára a templom formája, külleme az, amely az emlékezetükbe idézi a történelmi eseményeket. így az identitáskereső gesztusok kapcsolódnak ezekhez a helyekhez, válnak az emlékezet helyei a közösségi identitások szimbolikus térszíni formáivá. 66 BARTHA 2006, 105. 67 NORA 1999, 147. 68 NORA 1999, 149. 69 Erődtemplom az, amikor magát a templom épületet erősítették meg vastagabb falakkal, hozzáépített bástyákkal és fent az eresz alatt várszerűen gyilokjárókkal, szuroköntőkkel látták el. Ezt inkább a síkvidéki szász falusi templomoknál tapasztalhatjuk. (VÁMSZER 2000, 138.) 70 Vártemplom az, amikor a szokásosan megépített templomot várfallal veszik körül, s azt több bástyával, lőrésekkel erősítették meg. Az ilyen vártemplomot rendesen olyan dombra, meredek sziklára építették, amelynek megtámadása nehezebb volt, viszont belülről jól védhető. Ez a vártemplom-típus inkább a székelyeknél, a hegyvidéki lakosságnál volt szokásos. 71 VÁMSZER 2000, 138. 72 NORA. 1999, 146. 424
