Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Farkas Beáta: Szakrális térszerkezet a felcsíki Nagyboldogasszony egyházközségben
SZAKRÁLIS TÉRSZERKEZET A FELCSÍKI NAGYBOLDOGASSZONY EGYHÁZKÖZSÉGBEN Farkas Beáta Dolgozatomban egy felcsíki község (Csíkjenőfalva és Csíkkarcfalva települések) szakrális tereinek feltérképezésére, az egyes térelemek szakrális szerepének vizsgálatára vállalkoztam. Kutatásom során szem előtt tartottam azt a tényt, hogy nem egy statikus, objektiven vizsgálható területtel állok szemben. Ennek függvényében nem különíthető el a szent, mint transzcendens valóság és az ezt megélő és működtető ember. Hangsúlyt szeretnék fektetni arra, hogy hogyan szakrali- zálódtak a tér egyes elemei a közösség emlékezetében. Úgy gondolom, hogy a vallásnak és magának a szentnek olyan mértékű identitásépítő funkciója van, hogy az meghatározza az emberi kapcsolatokat, a közösség mindennapjait. Azért választottam ezt a községet, mert egy ilyen jellegű kutatást egyelőre csak olyan terepen tudok elképzelni, ahol kiismerem magam. Belenevelődtem abba az identitásba, gondolkodásmódba és világszemléletbe, amelyet ezen két település közössége magáénak tart. Annak, hogy mindkét település a kutatásom terepét képezi, az a magyarázata, hogy azontúl, hogy egy egyházközséget alkotnak, közös templommal, temetővel, szakrális élettel rendelkeznek. Külön kutatási problémát okoz az, hogy miképpen osztódnak el a szakrális javak a két település között, miképpen használják külön-külön és együtt a szakrális tereket. A szent terek használatának vizsgálata során nem lehet eltekinteni azoktól az alkalmaktól, amelyeken azokat használják. Éppen ezért dolgozatom, az egyes térelemek funkciójának, használati módjának, a közösség és azon belül az egyes emberek életében betöltött szerepének vizsgálatán túl azt a logikát fogja követni, hogy az egyes térelemeket a különböző alkalmakon a különböző közösségek miképpen használják. A közösségi térhasználat és vallásgyakorlás mellett külön figyelmet fordítok az egyéni vallásgyakorlás helyeire is. Felesik szakrális térszerkezetének vizsgálatával egy 2007-ben készült szakdolgozaton1 kívül nem foglalkoztak. Kovács Krisztina az említett dolgozatban Csíkrákos szakrális tereinek vizsgálatát végezte el, figyelembe véve annak folyamatos változását, alakulását. Arra a következtetésre jut munkájában, hogy a szent tér megnyilatkozásának felfedezése elsősorban az embertől függ. Ez a dolgozat nézőpontokat, szerkesztési modellt kínált számomra. Az ember az, aki életre kelti a helyben meglévő szentet. Eliade szerint a szakrális teret nem az ember választja ki, csak felfedezi a megnyilatkozási helyeket.2 A szakrális térszerkezet változásának vizsgálatáról az említett vizsgamunkán kívül más nem készült, de a térszerkezet és térhasználat más különböző részkérdéseivel már foglalkoztak. Itt elsősorban gondolok Balázs Lajosra, aki az emberi élet nagy fordulóinak szokásleírásával párhuzamosan a szokás térhasználatával is foglalkozott írásaiban.3 Léstyán Csilla a csíkrákosi lakóház térszerkezetét és tárgyhasználatát vizsgálta meg.4 Ő külön foglalkozott az egyéni vallásgyakorlás elsődleges helyével, a szent sarokkal. A néprajztudomány ezen területével foglalkozó magyar és külföldi szerzők és szakirodalmi munkák közül azokat használtam fel, amelyek ismeretében elméleti alapokra, módszertani ismeretekre és kutatási szempontokra tettem szert. Külön említem meg azokat a munkákat, amelyek a helytörténeti, történelmi ismereteimet segítették elő. A másik fontos dolog a szakrális térszerkezet leírásához szükséges fogalomrendszer elsajátítása volt. 1 KOVÁCS 2007. 2 ELIADE 1999, 27. 3 BALÁZS 1994, 1995. 4 LÉSTYÁN 2006. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, 2010 p. 409-430. 409
