Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Szőcs János: Csík a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1708)
1802-ben november 1-jei keltezésű levéllel fordult egy orvos Csíkszék tisztségéhez: „Elejétől fogva legnagyobb kévánságom volt tulajdon Hazámnak szolgálatjára, de vagy távolság, vagy pediglen más akadályok mindeddig törekedésem célját elérni nem engedték..." Levelében azt is elárulja: mekkora évi fizetésre tart, tarthat igényt. Ez az összeg „az őfelségétől kirendelt (évi) 250 rénesforint rendes fizetés", emellett az orvos ingyen lakásra és tűzifára is igényt tart. Ennek fejében az orvos ígéri, hogy „egész tehetségével” a közösség érdekében fog munkálkodni. Az orvost Gergelyffi Andrásnak hívták. A szék tisztsége, királybírák és székjegyző, az új főkirálybíróhoz, Sándor Mihályhoz továbbítják a levelet. Ő elismeri, miszerint orvosdoktorra a széknek fölöttébb nagy szüksége van, olyanra, aki a betegeknek „valóságosan segedelmet” tud nyújtani. Sándor Mihály mégis inkább azt tanácsolja a széki tisztség többi tagjának: ne siessék el a dolgot, mert ő inkább arra hajlana, hogy hívják meg azt a Ferenczi nevii orvost, aki Doboka megyében működik, gyógyít. Feltételezem, hogy ez az orvos Ferenczi József lehet, aki ugyancsak Csíkszék, Madéfalva szülötte (?), aki 1831-ben, mint Erdély főorvosa, protomedikusa nagy erőfeszítést tett a kolerajárvány megfékezéséért. Ő alapította az erdélyi orvosok első egyesületét is. Mégis min múlott az, hogy egyikük sem jött, jöhetett Csíkba? Csupán feltételezni lehet: leginkább a pénzre gondolunk. Csíkszéknek nem jutott pénze orvost fizetni. 1781-es adat szerint a kirurgus évi fizetése csupán 80 rénes forint. Másik 1800-as, Gergelyffivel kapcsolatos adatot is tekintetbe véve a sebész évi fizetése kb. évi 125 forint lehetett, így hát maradt továbbra is Bachman József sebész a szék „fizikusa”. Ő kevesebb pénzébe került a széknek.18 A 18. század második felében, végén és a 19- század elején számos orvos, sebész (kirurgus) neve fordul elő az írásokban. De semmi kétség afelől, hogy mindenik ilyen vagy olyan fokon, kisebb- nagyobb mértékben az egészséget, az életet szolgálta. Egyfajta névsorolvasás is ez, mert nem egyszer csupán ennyit, a nevüket, vagy nem sokkal többet tudok róluk. 1777-ben egy Herczog György neve fordul elő. Orvos (?), sebész (?). Nem tudni: volt-e itt egyáltalán!? Csíkszentkirályon 1781-ben Anton Höck, 1794-ben ugyanott Joannes König sebészek jelenlétéről van hírünk. Rhode Mátyás Szentsimonban lakó sebészről az 1800-1812-es években perlekedő felesége révén lehet olvasni. Gyergyószékben dolgozott Csorna József sebész (1803-1805), aki, úgy látszik, állatorvosi képesítéssel is rendelkezett. 1805-ben fia számára alapítványi ösztöndíjért folyamodik, mert amint írja, nem jut pénz a taníttatására. Fridericus Wollmann, a huszárok sebésze, Gyergyóban működött 1792-1835 között. 72 évesen ott is hunyt el. Fősebészként, majd a gyalogság kirurgusaként említik Conradus Kellert (1806-1827). Ugyancsak Gyergyóban 60 évesen hunyt el. 1800-1809 közötti időben először Gyegyószentmiklóson, majd Szépvízen jegyezték le a nevét Franciscus Paischel (Peitzer?) sebésznek. Az utóbbi helységben hunyt el. Akik itt élték le életüket, orvosok, sebészek esetében lehetetlen azt hinni, hogy7 semmilyen hatásuk nem volt a környezetre, a lakosság egészségügyi magatartására, gondolkodására, még ha ők eredetileg idegeneknek is számítottak. Katonaorvos Szeredában (1803) Ignatius Miller, Delnén ugyanakkor Ignatius Mahler „az ezred sebésze”. 1811-ből Gotthold Lipót civil sebészről van adatunk. Felesége zetelaki nő. Ő Balánbányán is dolgozott. Gyergyóban Müller nevű katonai kirurgus ottlétéről hallani néhány évig (1816-1819). Az 1818-1837-es időszakban a szeredai anyakönyv Carolus Lang német sebész nevét örökítette meg. Felesége Nemesányi Orsolya.19 Mind a fejlettebb, célratörőbb egészségügyi intézkedések, mind pedig az orvosok, sebészek nagyobbrészt a birodalom nyugati feléből jöttek, származtak ide. 1816-ban Kászonban Josephus Schmidt a századsebész. _________NÉPESSÉGGYARAPODÁS ÉS EGÉSZSÉGÜGY CSÍKSZÉKBEN (1614-1850) 18 CsLvt, F27/LXVIII/1802/57; ISTORIA ROMÂNIEI 1964, voi. IV, 722. Lásd még CsLvt, F27/29/1771/77. 19 CsLvt, F47/270/106/1792; F47/271/160-161,199/1835 (Wollmann, Keller); F47/111/1794/22 (König); F47/270/140/1800; F47/776/100, 110-112 (Paischel); F47/126/21/1806 (Keller oberchyrurgus); F27/VXXII/1803/4371; F27/LXXXIII/1805/50 (Csorna J.). Csíkszereda anyakönyvei. F47/388, 389, 390/1818., 1823.,1837.év. (Lang); 357