Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Szőcs János: Csík a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1708)
SZŐCS JÁNOS diploma (I69I) szerint erre nem is voltak kötelesek. Lipót császár diplomája nem kötelezte rá, mégis német katonaságot hoztak a nyakára. A katonaság eltartása, az ún. porciózás, súlyos teherként nehezedett a székelységre is. Emellett az itteni társadalom el kellett, hogy viselje a német katonaság gyakori törvényszegését, erőszakosságát, brutalitását. Annak dacára, hogy a székely nemzet - és ezt az érvényben levő feudális jellegű törvények elismerték - nemesnek tartotta magát, az itt elszállásolt katonaság ezt a tényt semmibe vette. A székely köznép és nemesség azt tapasztalta, hogy az erdélyi arisztokrácia a Habsburg Birodalom legfőbb kiszolgálója. Amilyen mértékben a főnemesség behódolt Bécsnek, olyan mértékben szigetelődött el a vele szembeforduló társadalmi csoportoktól. Csíkban az a mód, ahogyan 1694-ben a tatár rabságba esett Sándor János alkapitányt kiváltották, nagyban hozzájárult a haláláig császárhű Apor István, akkor Erdély leggazdagabb embere iránti gyűlölet kialakulásához. Sándor János felesége, Angyalosi Erzsébet 1695-ben 2000 oroszlános tallér fejében, amelyet Apor Istvántól Vicében kapott, lekötötte, majd a kölcsönzőnek örökös tulajdonába adta a lázárfalvi, csíksomlyói felsőtorjai szárazpataki jószágot, a Csíkpálfalván levő földeket, valamint Naskalaton található havasbirtokot. Már akkor is közszájon forgott, és valószínű ezt a tényt a korabeliek, különösképpen pedig az érdekeltek nagymértékben eltúlozták, éspedig azt, hogy Apor István a császártól, Erdélytől jelentős összeget kapott az 1694-ben tatárkézre esett csíki rabok kiváltására. A torjai arisztokrata tulajdonába került Sándor-jószágok miatt a két família között mintegy 150 évig, 1848 tájáig tartó pereskedés kezdődött.15 Közel 100 év múltán, 1797 körül, a Sándor-Apor perben, az Aporok ügyvédje, főként Cserei Mihály históriája alapján, a két család közötti ellentétről így számolt be: „Kezdődvén a kuruc világ, gróf Apor István mindenkor az felséges ausztriai házhoz való hűségét megtartván, SándorJános pedig attól elpártolván, s a rebellis Rákóczi Ferenc mellé állván, sőt az akkori főkirálybíráját Csíknak elfogván, s a Rákóczi hívségére meghütöltetvén, s a csíkiakat azon pártütésre hajtván, még az 1703-dik esztendőben, aztot követett 1704-dik esztendőben SándorJános fiaival együtt Deák Tamással (László Tamás Deákkal!) s Horváth Györggyel egész Szászkézdiig, az őfelsége híveinek jószágait prédálván, az gróf Apor István jószágait elprédálták, de el nem foglalták. ’ 6 Sándor Jánosék még 1703-ban rátámadtak Csíkban az Apor-féle udvarházakra, de Sándor Péter a Somlyói jószágot csak 1704-ben, Apor István halála után vette vissza. Ilyen körülmények hatására, ilyen okon állhatott a már idős Sándor János alkapitány a csíki zendülés élére. A mozgalom itteni kezdeteit Cserei Mihály ily módon adja elő: „Csíkban penig Sándor János, ki vicekapitány vala, Tamás Deákkal és egy sehonnai tolvaj Horváth Györggyel együtt, ki azelőtt Rabutin regementje főstrázsamesterinek, Donecnek szolgája lévén, Szatmár megvételinéi, Donecnek jó paripáit ellopván, a kurucok közi szőkék, és Csíkban Incze András leányát vévé feleségül, ezek mondani, az egész csíki hadakot rebellióra indíták, s erőszakoson Rákóczi hüségire esküték. ” 1703 őszén az ország parasztsága és kisnemessége etnikai hovatartozás nélkül nyúl fegyverhez, hogy véget vessen az elviselhetetlen állapotoknak. Csíkban a mozgalom parasztlázadásra jellemző jegyeket kapott. Egy 1710-es tanúságtételben említik, hogy 1703-ban Horváth György „erőszakoson marhát, juhot hajtott el, vett el az emberektől. 2-3 bárányos juhot. ”17 Még 1703-ban zajlott le az a drámai eseménysorozat, amelyet Cserei Mihály eléggé részletesen adott elő, amelyet azonban Losteiner, azt hiszem tévesen, az 1705. év történéseihez sorolt. „És mivel Csíkban a gyimesi passuson mind német (?), mind labanc hajdúk valának, kik eleitől fogva a tatárok irrupciójára vigyáztak, a magyar hajdúkkal (a csíkiak) alattomban conspirálnak a németek ellen. A lejtman megértvén a dolgot, a vele való ötven muskotélyosakkal együtt ki akara menni Csíkból Brassóban. El is jött vala Alcsíkon Szentgyörgy nevű faluig, ott a hajdúk a csíki hadakkal elejekben állának, mert Sándor János s Tamás Deák a csíki barátok 15 ENDES 1938, 165-172; MAGYARI 2003, 85, 93-96; SzOkl 1898, 449-460. 16 ENDES 1938,174. SÁNDOR JÁNOS 1705 végén Moldvába menekült, ahol rövidesen meg is halt. SzOkl 1897/452. Apor István örököse, Apor Péter és Sándor Jánosné még 1705. szept. 25-én Csicsóban egyezségre jutottak, hogy, amennyiben a Sándor János kiszabadítására költött 2000 oroszlános tallért az asszony lefizeti, a vitás jószágok visszaszállhatnak az eredeti tulajdonos birtokába. 17 CSEREI 1983, 338-339; MAGYARI 2003, 86; CsLvt, 2/23/1710/22. 342
