Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Szőcs János: Csík a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1708)
CSÍK A II. RÁKÓCZI FERENC VEZETTE SZABADSÁGHARC IDEJÉN (1703-1708) Szőcs János ■ Csík elégedetlenségének és zendülésének okai „A katonatartás és az adók formájában’’ jelentkező súlyos terhek jelentették mindenhol, Magyarországon és Erdélyben a császáriakkal szembeni elégedetlenség fő okát.1 Másik szakmunkában ugyanúgy határozzák meg a lázadáshoz vezető utat: a katonatartás a felkelés legfőbb kiváltó oka, amely elmérgesítette az osztrák hatalom és a helyi lakosság közötti viszonyt. Az osztrák hatalom a katonatartás anyagi terheit majdnem teljes egészében a helyi lakosságra hárította.2 A Lipót-féle diploma (1691) elismeri a székelyek mentességét mind az adófizetéstől, mind pedig a katonaság elszállásolásától. Ők azonban, szögezi le a diploma, saját költségükön kötelesek a haza védelmét szolgálni, katonáskodni. A Habsburg-ház, miután a 17. század végén megszerezte magának Erdélyt, az itteni politikai, gazdasági struktúrák átalakítását indítványozta. Ugyanakkor Bécs Erdélyt, Magyarországot egyrészt piacnak, másrészt nyersanyagforrásnak tekintette.3 A székelység képviselői mind 1696-ban, mind 1701-ben, az országgyűlésen, a főkormányszék előtt protestáltak az adózás, a porció miatt. A hadsereg elszállásolása, eltartása és egyéb kontribúciók elkeserítették a szegény lakosságot. A katonatartás és az ún. „önkéntes” adóvállalás volt a fő baja a székely társadalomnak, írta Szádeczky-Kardos Lajos. A székelyek adómentessége már csak papíron létezett.4 A Habsburg hatalom rosszul mérte fel az egyes régiók anyagi teherbíró képességét. Két évtized alatt Erdély gazdaságilag összeroppant. Okai: az adóprés és a porciózás. A székely főtisztek a guberniumnak címzett panaszlevelükben (1698) azt hangoztatták, hogy „a katonatartás utolsó elfogyásra juttatta a székeinket’’, valamint azt, hogy Csík „contribucióra incapax”, vagyis adózni képtelen. Felesik több községében az 1701. esztendő áprilisában megejtett tanúkihallgatás valójában a Habsburg hatalmat, a német katonaságot terhelő vádirat.5 A terjedelmes jegyzőkönyvből a legjellemzőbb részleteket emelem ki. A Csíkszentdomokoson beszállásolt hadnagynak (ők lajtmánynak mondják) új istállót, disznópajtát épített a falu. Kerítést állítottak. Mindez száz ember munkáját teszi ki. Ugyanott a katonák részére túrót, ordát, sajtot, lisztet kellett adniuk. A falu lakója, Szőcs András panaszolja, hogy a lajtmány szolgája a disznait el akarta hajtani, mivel nem engedte, őt az megverte. Megverték a katonák Kristály Mihályt is. Ugyanis a dánfalvi kapitány postása (futára) ételt követelt tőle, minthogy nem tudott rögtön étellel szolgálni, tettlegességre került sor. Végül 33 tojását, két tál túróját fogyasztották el. Kovács Imre húst, Kurkó Sándor halat vitt a hadnagynak, aki azonban ezekért nem fizetett semmit. 1 MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE 1967, 295. 2 ISTORIA ROMÂNILOR 2003, 375, 379, 380. 3 SZÁDECZKY-KARDOS 1927, 297. 4 MAGYARI2003,75. A török és francia háborúk arra késztették Bécset, hogy egyre több pénzt, anyagiakat akarjon kipréselni Erdélyből. 5 SzOkl 1898, 26-27, 69-77. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 339-352. 339
