Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
PÁL-ANTAL SÁNDOR ■ A város és szék viszonya A város és a szék kapcsolata nem volt konfliktustól mentes. Állandónak tekinthető feszültség alatt állt. A város mindig igyekezett kivonni magát a szék joghatósága alól, a szék pedig igazgatási hatáskörében akarta tartani, mint bármely falusi közösséget. Leginkább a teherviselés, az adózás és a katonatartás, valamint az igazságszolgáltatás terén akarta hatalmát a város fölött érvényesíteni. Adózás tekintetében azonban a város, taxás hely lévén, kikerült a szék felügyelete alól, igazgatásiig is önkormányzattal rendelkezett, belső ügyeibe a széknek nem volt beleszólása, egyébként azonban a székhez tartozott. A város, mint „oppidum” és „taxás” hely, szabadon levelezhetett a Főkormányszékkel és más törvényhatóságokkal, illetve városokkal, valamint adózás kérdésében a Tartományi Főszámvevőséggel. Ezen a téren nem volt a széknek alárendelve. Törvénykezési vonalon azonban igen. A polgárok peres ügyeiket a városi bírói fórumról a szék derékszékére fellebbezhették, nem folyamodhattak egyenesen a Királyi Táblára, illetve a Főkormányszékhez. Ez utóbbihoz csak panaszaikat terjeszthették fel. A város nem egy alkalommal megkísérelte a széktől való függetlenedést az igazságszolgáltatás terén, de mindannyiszor annak heves ellenkezésébe ütközött. így, az 1727-ben tett kísérletre válaszolva, a szék vezetői felháborodottan reagáltak, hiszen „felfordulna fenekkel az szerint a közönséges igazság” - írták.9 Bírósági vonalon a város a széki törvényszék alárendeltségében maradt a székrendszer felszámolásáig. Volt eset, amikor a város a szék segítségére szorult, és a szék karhatalmát igényelte. Éppen a tárgyalt időszakban történt, hogy a városnak nem volt rendfenntartó egysége a sokadalmak idejére, karhatalom biztosításáért a székhez fordult. A segítség fejében pedig a sokadalmak jövedelmének a felét átengedte a széknek. 1713-ban feljegyezték, hogy a sokadalmak után a városnak hét forint jövedelem jutott, a széknek hasonlóképpen.10 Erről a biztos jövedelemről a szék akkor sem akart lemondani, amikor a város már nem tartott igényt a segítségre. Erre jogot formált még 1727-ben is.11 Hogy mikor vált érvénytelenné ez az egyezség, források hiányában nem sikerült tisztáznunk. A várost is érintő közmunkák elvégzésére, illetve a költségek fedezésére a szék rendszerint a város hozzájárulását is igényelte. Mivel a város elhárította magáról az ilyen természetű terheket, a szék a Főkormányszéken keresztül igyekezett szándékát érvényesíteni. 1722-ben az Olt vizén építendő új híd építéséhez akarták a város anyagi hozzájárulását megszerezni. A Főkormányszékhez felterjesztett folyamodványuk 5. pontja csak ezzel a kérdéssel foglalkozik. „Igen alkalmatos hellyen lévén az ország uttya - írják -, által az Olt vizén, azon Csík Szereda városán innen, az erdő alatt, új útnak hellyet kellet privata personáktól (magán személyektől) drágán vásár- lanunk, új hidak erigáltatásával (felállításával) azon utat alkalmatossá tennünk az taploczai határon, nem kevés hasznát vévén rajta ezen város, mert ő kegyelmek hordanak által rajta bort is többet, mint székünk, hogy ezen hidak tartása mellé ő kegyebnek is tartozzanak magokot applicálni (alkalmazni), igen alázatosan Nag)>ságtok resolutióját (határozatát) várjuk. ”12 Az 1722. március 27-én keltezett folyamodvány-kiegészítésben már arra is hivatkoznak, hogy amely határban új út és hidak készíttetnek, abban „birodalmak vagyon a város lakossinak” is, ahova legeltetni az állataikat kihajtják.13 A válasz ismeretlen, de nehezen hihető, hogy a felhozott megokolással az egyébként is szerény anyagiakkal rendelkező városra ilyen kiadásokat róttak volna. Az 1722. évi folyamodványban a várban elszállásolt katonaság kiszolgálásához a város nagyobb mérvű hozzájárulásának az engedélyezését is kéri a szék. Ez alkalommal azt akarják elérni, hogy a várban szolgálatot végző, tűzifát és füvet szállító szekereiken kívül állandó jelleggel a sütők mellett tartott négy emberüket városiakkal helyettesítsék. „[...] ezen 4personák kiállítását - írják - az Méltóságos Gubernium fordítsa Szereda várossára, avagy ha csak ketteit is. ”14 A későbbiekben a szék a felsőbbség által megállapított számú újonc kiállításába a várost is bevonja, amely alól ez utóbbi nem mentesülhetett. 1742-ben, amikor a Főkormányszék katonaál9 1MREH 1977, 52-53. 10 SZÉKELY SZÉKEK III, 208. 11 IMREH 1977, 52. 12 CSÍKSZÉK, 11/42. sz. 13 CSÍKSZÉK, 11/70. 14 CSÍKSZÉK, 11/42. 294
