Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
■ Önkormányzata Csíkszereda nem volt sem világi, sem egyházi földesúri tulajdonban, de királyi birtokon levő település sem. A 15. század elején két szabad székely falu határából kiszakított területen keletkezett. És mint mezőváros Csíkszék fennhatósága alatt álló szabad székely jellegű önkormányzattal rendelkezett. Az 1558-ban és 1606-ban kapott kiváltságait az idők folyamán, másfél évszázadon keresztül szinte minden uralkodóval megerősíttette.5 A gyakori megerősítésekkel igyekezett megvédeni az adó, a postálkodás és a katonabeszállás alól való mentességére vonatkozó jogait a felsőbb hatóságok, elsősorban a szék gyakori túlkapásaival szemben. Kiváltságainak utolsó megerősítése az általunk tárgyalt időszak elején, I. Lipót császár által 1703-ból való. Ekkor, akárcsak az Apafi-féle kiváltságlevél esetében, új kiváltságot nem kapott, csak a régiek megújítása történt.6 A megerősítés inkább erkölcsileg bátorította a városlakókat, hiszen az azokban előírt előnyöknek csak töredékét élvezhették már. Időközben rendes adófizetőkké váltak, akárcsak a többi kiváltságos város, a katonai szolgálat helyett katona eltartást és élelmezést kellett teljesíteniük, és egyéb közterhet is kénytelenek voltak viselni. A város önkormányzatáról keveset tudunk. l606-ban a város élén a bíró és néhány esküdt állt. A többi székelyföldi mezővároshoz hasonlóan az elöljáróság itt is, a bíró és a nótárius mellett, valószínűleg hat esküdt polgárból állott. Ők intézték a közügyeket. Ez a testület vált a 17. század folyamán városi tanáccsá. A városi tanács, latinosán a „magistratus” 1713-ban kilenctagú volt. Legalábbis ennyit tüntettek fel az összeírásban. A bíró, Márton Tamás, a jegyző, Kis Sámuel, esküdtek pedig: Bíró István, Csíszér Imre, Keresztes György, Vizi István, Göcző Lőrinc, Ferenczi Mihály és György András volt.7 Tisztújítást évenként tartottak, de a régi elöljárókat újra is választhatták. Az 1699. november 25-én Csíkszeredában tartott széki közgyűlésen, amelyen az utasítások ellenére Lázár Ferencet a széki közgyűlés egyöntetűen főkirálybíróvá választott, a város képviselője, Keresztes György „hűtős bíró” is részt vett, és a jegyzőkönyvet személyesen aláírta.8 A város elöljárósága a bevett szokás szerint intézte a közügyeket. A bevett szokások egy része íratlan szokásjogon alapult, más része azonban írott szabályokba volt foglalva. Sajnos a város régi levéltára megsemmisült, és más hatóságok levéltáraiban sem bukkantunk Csíkszeredái vonatkozású általános érvényéi határozatokra, végzésekre. Pedig bizonyosan voltak ilyenek. Tény, hogy a bíró és elöljáró társai végezték a város igazgatását, megoldották a lakosok ügyes-bajos dolgait, vigyáztak a bevett szokások betartására, kivetették és beszedték a város adóját és őrködtek a város kiváltságainak a tiszteletben tartása fölött. Mint bírói hatóság, ítélkeztek a kisebb, rendszerint egy forint érő perekben, és képviselték a várost más hatóságokkal szemben. A város más szervek előtti képviseletét mindig a bíró látta el harmadmagával, akkor is, ha a székkel szemben védte a város érdekeit, és akkor is, amikor a szomszéd települések elöljáróival vitás kérdéseket rendeztek. Vagyis a tanács volt a város önkormányzati szerve. _________________________________________________CSÍKSZEREDA A 18. SZÁZAD ELEJÉN 5 Az 1558. augusztus 8-án kiadott kiváltságlevelében Izabella királynő, az idők viszontagságai és a háborúskodások miatt elszenvedett károkra utalva, Csíkszereda mezővárost, a császárnak fizetendő adók és a Portának juttatandó járulékok kivételével felmentette a rendes és rendkívüli adók, hadisegélyek és a kamarai jövedelmek fizetése alól. Rákóczi Zsigmond kormányzónak 1606. november 1 Vén Csík-, Gyergyó- és Kászonszék kapitányának és királybíróinak írt utasításából kitűnik, hogy Csíkszereda mentesítve volt a különböző hadiszolgáltatások végzésétől is. E téren csak a fejedelmi követek meghatározott távolságra történő szállítása volt a feladatuk. A kiváltságlevelek közül a Csíkszereda mezőváros a 16-17. században, című tanulmányunk mellékletében közöltük az 1558., az 1606. és az 1635. évieket, latinul és magyar fordításban. (Lásd: PÁL-ANTAL 2003, 140-147.) A Marosvásárhelyi Levéltár évkönyvében kiadtuk az 1558-1670 között keletkezett, illetve megerősített városi kiváltságleveleket, amelyben a latin szöveget román nyelvű fordítás kíséri. (Lásd: PÁL-ANTAL 2005,224-235.) Legújabb értesülésem szerint az 1670-ben kiadott Apafi-féle kiváltságlevél eredetije a közelmúltban került a Csíki Székely Múzeumba egy magángyűjtő jóvoltából. 6 LIBER REGII, V, 213. (113/1703. sorszám). Idézi ENDES 1938, 184. 7 SZÉKELY SZÉKEK III, 206. 8 PÁL-ANTAL 2002, 372. 293
