Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Nyárádi Zsolt–Szász Hunor: A recsenyédi unitárius egyházközség a levéltári források tükrében
1825-ben erdőpásztort fogadtak, hogy az erdőt védje a jogtalan favágásoktól.1,0 Engedély nélküli fakitermelésről csupán egyetlen adatunk van, de ennek vármegyei szintű visszhangja lett. Az eset 1882-ben történt, a jogtalanul kitermelt fát elárverezték, s a befolyt 30 ft 54 krajcárt teljes egészében a megfogyatkozott fa kepe kifizetésére szánták.170 171 Az udvarhelyi közigazgatási bizottság az egyházköri felügyelő gondnokon keresztül felszólította a recsenvédi presbitériumot, hogy derítse ki és adja meg azoknak a személyeknek a nevét, akik a jogtalan fakitermelést elkövették, valamint pontosan állapítsa meg a kivágott fatörzsek számát. A presbiterek személyesen vizsgálták meg a területet és arra a felismerésre jutottak, hogy a tilosán kivágott fatörzsek száma 615 volt. Az ügyet vármegyei szinten vizsgálták ki, amit Dániel Gábor főispán a szolgabíróhoz intézett levele bizonyít. A leirat másolatban fennmaradt a presbitériumi jegyzőkönyvben.172 A főispán tájékoztatja a szolgabírót, hogy a recsenyédi unitárius egyház nem követett el erdőrendészeti kihágást, mivel nem rendelte el az erdőrész kivágását, csupán tárgyalt róla. A kihágást azok a falusiak követték el, akik engedély nélkül és az erdőrendészeti szempontokat figyelmen kívül hagyva, kitermelték a fákat. Ugyanakkor a főispán felszólítja a szolgabírót, hogy az elkövetőket az 1879- évi XXX. törvénycikk, 91. paragrafusának 6. pontja alapján ítélje pénzbírságra, az összeget pedig adja át a recsenyédi unitárius egyháznak. Emellett az egyházközség kártérítésben is részesült. Ugyancsak a főispán rendeli el a Kövesbérc újraerdősítését is. A rendelet értelmében 1884 végéig az egész területet tölgymakkal kell beültetni és legeltetési tilalmat bevezetni. A Kövesbércen a recsenyédi községnek is volt 9 hold, 60 négyszögöl területe, amin azonban csupán gyér nyírfaerdő volt, ezért itt is tölgy makkal történő erdősítést és legeltetési tilalmat rendelnek el. A főispáni levélből tudhatjuk meg azt is, hogy az egyház Kövesbércen lévő birtoka 2 hold, 400 négyszögöl volt.173 A recsenyédi presbitérium kérte az egyházköri felügyelő gondnoktól, hogy szüntessék be a jogtalan fakitermelők elleni eljárást, ugyanis az egyházközség nem tekinti kárnak a kivágott fákat, mivel egyrészt gyenge minőségűek voltak és idővel úgyis kivágták volna őket, másrészt pedig a fákat elárverezték és a befolyt összeget az egyház javára fordították.174 A birtokolt erdő szélét festett jelzésekkel határolták el. 1896-ban egy forint 50 krajcárt fizetnek határ jelfákért az erdőre, erdőkezelési díjat pedig 31 krajcárt.175 NYÁRÁDI ZSOLT, SZÁSZ HUNOR_____________________________________________________ ■ Egyház és hétköznapok A recsenyédi egyházi életről és az ahhoz gyakran szervesen kapcsolódó falusi mindennapokról a presbitériumi gyűlések jegyzőkönyveiből meglehetősen hű képet kaphatunk. A 19- századra vonatkozóan három ilyen jegyzőkönyv maradt fenn az 1857-1877, 1877-1893 és az 1893-1908 közötti évekre vonatkozóan. A presbiteri feljegyzések mellett még számos hasznos információt hordoznak a püspöki vizitációs jegyzőkönyvek is, és elvétve találunk utalásokat az 1831-1909 közötti felsőbb rendeletek tárában is. A gyülekezet legfőbb vezető szerve a presbitérium, élén a mindenkori lelkésszel, akinek bérét mindig pontosan rögzítették és szabályozták. A szentpáli egyháztól való elszakadás előtti papi és tanítói bérezésről, a kepéről egy 1715-ös feljegyzésből van tudomásunk. Eszerint portánként beszolgáltattak a lelkésznek két kalangya (gellimal) búzát és zabot, az iskolamesternek pedig ennek a felét. Forrásunk még azt is megjegyzi, hogy egy tyúk járt a papnak minden keresztelő után.176 177 A recsenyédi egyházközség önállósodása utáni időszakban a kepe mennyisége változik, azonban nincs tudomásunk az új bérezés bevezetésének időpontjáról. Az 1789-es vizitáció 170 RUEkL, 2. köteg, 73. 171 RUEkL, 5. köteg, 40-41. 172 RUEkL, 5. köteg, 47-50. 173 RUEkL, 5. köteg, 47-50. 174 RUEkL, 5. köteg, 55-56. 175 RUEkL, 4. köteg, 39. 176 MOLNÁR 1999, 157. 177 Egy 1749-es feljegyzés szerint (RUEkL, 1. köteg, 8.) minden porta 14 kalangya búza után négy és fél kalangyát juttat a papnak, valamint 100 kalangya zabot. Ebben az esetben egy nyilvánvaló ellentmondással van dolgunk, hiszen a két-három kalangyás szokást alapul véve valótlanul soknak tűnik a 100 kalangya, főleg, ha elfogadjuk azt az általánosan elterjedt mércét, miszerint egy kalangya = 25 kéve. Ezt az ellentmondást csak akkor oldhatjuk fel, ha a zab kepe esetében jóval kisebb kévékkel számolunk kalangyánként. 272
