Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Nyárádi Zsolt–Szász Hunor: A recsenyédi unitárius egyházközség a levéltári források tükrében
A RECSENYÉDI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG... 5. Gyapottas vászonból czérna kötéssel öszve varrott [...] két három szély Abrosz 6. Ugyan gyapottos vászonból jukatoson öszve kötve a Szélein kereken Tsipkézve készített három Szély Abrosz Kendők 1. Egy zöld Selyemmel virágoztatott rojtos végű Székely Gyolcs kendő 2. Más ugyan székely gyolcs Kendő a két végein fekete selyemmel virágos, a végei rojtosok 3- Gyapottas vászonból kék selyemmel virágoztatott Kendő Keszkenők Vagyon egy lang szín Sellyém keszkenő ”145 1827-re a tárgyak egy részét eladják, de újabb adakozásoknak köszönhetően két darabbal bővült a térítők listája. 7. számmal találhat ó „egy ölt Szélből való, szelein toth retzével öszvefoglalt gyapott gyolcs, melynek közepén a két szélső szélig érő egy arasznyi széles toth tsip keret vagyon alatta fekete Selyemmel Hlyen varrott írás vagyon: Küs Sigmond Máté Susa 1809 24 Sep. ” 8. szám alatt Bacó Rebeka által adományozott selyem abrosz található. Négy kendőt találunk ebben az összeírásban, összevetve az 1789-es leltárral kiderül, hogy az akkor harmadikként említettet eladják. Ekkor egy negyedik tételnél „egy Tsipkés végű gaypott gyolts kendő illyen fekete Selyemmel varrott iras ál: Küs Sigmond és Máté Susa 1816.” A térítők közül is eladják az 1789-ben említettet, helyette Kis Andrásné ajándékaként egy sárgás selyem, fehér pántlikás, virágos darab kerül a templomba, valamint egy sávos asztalterítő is.14" 1861-re ezeknek a szőtteseknek egy része elhasználódik. Az akkori összeírásban a következő darabokat találjuk: az Úr asztalánál használt aranyozott csipkével ellátott abrosz, egy meggyszín sötét virággal díszített selyemruha; egy fehér gyolcs asztali kendő, melynek szélei vörös selyemmel vannak kivarrva, négy sarkán négy, szintén vörös selyemből kivarrt virágdísz; egy dísztelen fehér gyolcs asztalkendő; egy kockás asztalkendő; egy 1838-ban készült abrosz, négy sarkán bársony bojtokkal, melyet Máté István ajándékozott; egy vörös selyemruha, szintén Máté István adománya, egy oltárkendő, kenderszínű hímzéssel, amely Kis Zsigmond és Máté Zsuzsanna ajándéka; egy újabb hímzett oltárkendő; egy selyemkendő, amely Baczó Rebeka ajándéka; egy hurkolt abrosz az Úr asztalára; egy újabb abrosz, egy 1806-ban, a papi székre készült takaró, Kis Zsigmond ajándékaként.147 1885-re az egyházközség ingó javai jócskán megfogyatkoztak, ekkor összeírnak: az úrasztali készletekhez tartozó egy abroszt, három takarót, egy kannát, két poharat, egy tányért, egy fehér gyolcs takaróruhát és egy kést.148 A vagyontárgyakat zárral ellátott ládában tárolták, amelyet már 1749-ben megtalálunk. 1789- ben egy újabb ládát említenek: „ vagyon más dió festékes fél singes,jo vassarkos észáros ládátska ” a régi láda zárja gyenge.149 1804-ben kicserélik mindkettőt, helyette az összeírásban öt fertályos, kék fedelű, virágos fiókos ládát találunk.1'’0 Az egyházközség legfőbb jövedelemforrását és vagyonát az egyházi birtokok jelentették, ennek alapjait azok a földek képezték, amelyek az egyházi önállósodás során kerültek az eklézsiához. A legelső ismert terület az maga a temetőkert, amelyet már 1693-ban említenek: „Dailya felé fordulóban Temető kert a falu mellet vicinussa [...]« kert csereje felöl bé jövő földek lábjai. ”151 152 153 Egy másik egyházi föld található , Almás felé fordulóban a hídon alól a víz kétfeléb(en) két szántóföld, vicinusa ab una az ország úttya, és Szent Páli határ szé/lyben való földek lábjai, másfelől Kutsis János T. N. Bethlen János jobbágya fö>lde. 52 Szintén az egyházközség tulajdonába került a Szentmárton fele forduló határban Tófenék nevű helyben egy kazalra való szénafű, Miklós András és Béres Pál földjeinek szomszédságában.1 ’4 145 Unit. Püsp. Vizit. 1788-89, 566-567. 146 RUEkL, 2. köteg, 93-94. 147 RUEkL, 6. köteg, 47-52. 148 RUEkL, 5. köteg, 59. 149 Unit. Püsp. Vizit. 1788-89, 567. 150 RUEkL, 2. köteg, 94. 151 SZABÓ 2005, 158. 152 MOLNÁR 1999, 157. 153 RUEkL, 1. köteg, 7. 269
