Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Kővári Réka: A csíksomlyói Deák–Szentes kézirat és Szentes Mózes kézirata
KŐVÁRI RÉKA ink a népi emlékezetben c. könyvre gondolni.9 A kézirat nagyobbik, kottás részét A Kájoni Catitionale énekei Székelyföld és Moldva néphagyományában a Deák-Szentes kézirat tükrében c. egyházzenei disszertációm mellékletében átírtam.10 E munka során haszonnal forgattam a kéziratról Saád (Jakab) Henrik által az 1930-as években készített másolatának impúrumát, jegyzeteit.11 A szakirodalomban kezdetben különböző neveken említett kéziratot12 Papp Géza után Deák-Szentes kéziratnak hívjuk. Egyetlen datált bejegyzés alapján tudjuk, hogy Deák Imre a kéziratot 1774-ben, halála évében „használatra átengedte" rendtársának, Szentes Mózesnek („Ad Usum Concessit P. Moysi Szentes P. F. Emericus Deák 1774,r).13 E két, név szerint ismert ferences szerzetes életéről igen keveset tudunk. Pater Deák Domokos (rendi nevén Imre) 1748-ban született Szárhegyen, 1767. augusztus 1-jei beöltözése után 1771. október 5-én szentelték pappá. 1774. október 11-én Nagyváradról hazatérőben Kolozsvárott hunyt el.1 * P. Szentes Péter (Mózes) 1733-ban született Székelyudvarhelyen, 1751. július 14-én öltözött be, 1757. június 4-én szentelték fel. Róla egyes szolgálati helyeit is feljegyezték. így - mint a ferenceseket általában, Szentes Mózest is alkalmazták főúri és nemesi családok házi káplánként - 1769-ben Felsődetrehemben báró Kemény Simon házánál lelkigondozó, 1781-ben szárhegyi házfőnök, 1792-94 között Körtvélyfáján báró Bálintith Zsigmond udvarában, 1795-1800 között pedig Uzonban gróf Mikes János udvari kápolnájában szolgált. 1806. március 15-én halt meg Szárhegyen, tüdővészben.15 16 Bartha Dénes első ismertetésében a Hymni Vesperarum megjelenése, 1741 utáni keletkezést jelöl meg, mivel a kézirat annak függelékeként került elő. Richter Pálnak a kéziratot más Kárpátmedencei ferences forrásokkal együtt feldolgozó legújabb munkája 1741 és 1774 közé teszi a kézirat születését,10 a felső határt a kézirat átruházásának beírt dátumához igazítva. Egyik dátum se bizonyító erejű, hiszen korábbi kéziratot is függeszthettek a Hymni Vesperarumhoz, az átruházás bejegyzése után pedig még írhattak bele újabb énekszövegeket későbbi használói. A kézirat betűírása változó, több scriptor munkája. A kotta Harmat Artúr szerint „érdekes, de nagyon avult és sokszor félreérthető, fecske-alakú hangjegyekkel” írt.17 18 19 Csomasz Tóth az Eperjesi Graduál kapcsán megjegyzi, hogy „a magyar protestáns graduálok vagy liturgikus énekeskönyvek szokásos, ún. fecskefárkos” notációja ez. Véleményünk szerint a kézirat írásmódja a kurzív magyar notáció egy kései, bizonyos szempontból egyszerűsített változata. A kiegészítő jelek közül csak a pontozást alkalmazták, illetőleg ritkán a custost. A kézirat dallamainak írásmódja formailag egységes (mindössze a vonalak és punctumok vastagsága változó), kivételt ez alól csupán a 122. oldalon található, szövegtelen Pange lingua himnusz intonációt kihagyó dallama képez, melyet üres kottafejekkel írtak, az összetartozó hangokat pedig kötőívvel jelezték. Időnként találkozunk a kottafejek fölött számokkal, betűkkel, melyek a harmonizációra utalnak. Biztosan nem lehet tudni, hogy ezek kinek a keze nyomát viselik. Fordulatos, szinte már kalandos kéziratunk 20. századi története. 1926-ban a Hymni Vesperarum kottás nyomtatványhoz kötve került Budapestre. A Zeneműtárban helyezték el, miután elválasztották a nyomtatványtól, és az első bejegyzés alapján a Missa Brunensis címet 9 SZENDREI ET AL. 1979; A kéziratból publikált dallamokat 1. még RAJECZKY 1958, SZENDREI 1993, SZENDREI ET AL. 1973; DOBSZAY 1983, KŐVÁRI 2007a, 2007b, 2007c, 2008, 2009 és RMDE XVIII. 6/1. 10 KŐVÁRI 2007d. 11 PAPP 1988, 380. említi Saád kéziratát. Ennek egy előzményét tanulmányozhattam, melynek lelőhelye az OSzK Zeneműtára. 12 Szentes Moyzes kéziratos függeléke az 1741-iki csíksomlyói himnuszkiadványhoz, 1774; Szentes Mózes toldaléka; Deák-Szentes: Kéziratos énekgyűjtemény 1774-ből; Deák-Szentes-féle kézirat; Szentes-Deák kézirat. 13 Deák-Szentes kézirat 122. 14 GYÖRGY 1930, 254. és 494. 15 GYÖRGY 1930, 321., 323., 399,412, 438. és 575. 16 RICHTER 2007. 17 HARMAT 1944,253. 18 CSOMASZ TÓTH 2003, 314. Szintén az Eperjesi Graduál kapcsán Ferenczi — Bárdos Kornél után — a cseh notáció által befolyásolt metzi notáció hatását mutató írásképnek mondja a fecskefarok formájú punktumot. FERENCZI 1988, 13-15. 19 A Hymni Vesperarum egy bejegyzése alapján talán Bartalis István orgonista testvéré, PAPP 1988, 386. A kottás Kájoni-kézirat, az Organo Missale zenei anyaga és gyakorlata összefüggésbe hozható ezzel a jelölésmóddal. A ferencesek 17. századi zenei gyakorlatáról l. RICHTER 2005, XX-XXIII. 220
