Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Kelemen Katalin: Egy székelyföldi tudós pedagógus: Imets Fülöp Jákó (1837–1923)
és a státusgyűlés határozatairól az iskolai értekezleteken rendszeresen beszámolt a tanári testületnek.40 Nyugdíjba vonulása után, érdemeinek elismeréséül Lönhart Ferenc41 püspök kinevezte a gyulafehérvári székesegyházi káptalan tagjává, majd megkapta a rudinai címzetes apátságot is. Mint gyulafehérvári kanonok és főesperes, továbbra is foglalkozott a közoktatásüggyel, a püspök rábízta az egyházmegyei iskolák tanfelügyelőségét, amelyet a rá jellemző munkakedvvel vállalt és élete végéig irányított. Imets egész pályája során, tanári, igazgatói munkája, egyházi tisztségei mellett tevékeny közéleti szerepet vállalt, számos egyesületben tevékenykedett a közösségért. Többek között Csík vármegye törvényhatósági bizottságának és közigazgatási bizottságának tagja volt, a honvédegylet alelnöke valamint a Csíki Római Katolikus Tanítóegyesület elnöke volt. Később az Erdélyi Katolikus Tanítóegyesületek Szövetségének elnöki tisztségét is ellátta. Tagja volt a Történelmi Társulatnak. Csíksomlyón Olvasókört alapított, a Székely Közművelődési Egyesület megalapításában is részt vett, majd az EMKE42 csíki osztályát szervezte, és mint alelnök részben igazgatta is.43 „Alig volt Csíkmegyében nevezetes társadalmi mozgalom, melynek buzgó pártolója, néha éltető eleme ne lett volna" - írja róla Bándi Vazul,44 utóda a csíksomlyói gimnázium igazgatói tisztségében. _________________EGY SZÉKELYFÖLDI TUDÓS-PEDAGÓGUS: IMETS FÜLÖPJÁKÓ... ■ Irodalmi és tudományos munkássága Már az alsóbb gimnáziumi osztályokban a magyar irodalmat kedvelte leginkább Imets Fülöp Jákó, első költői próbálkozásait a székelyudvarhelyi gimnáziumban akkori tanára, Csíki Péter bátorította. Pesti tanulmányai idején alkalmi ódákat írt, ekkor jelent meg első versfordítása a Tanodái Lapok 1859. év 27-es számában Halászok üdvözlete címmel.“*5 Az 1860-as évektől kezdődően főleg a korabeli katolikus egyházi sajtóban, vagy közoktatási témájú lapok, folyóiratok hasábjain jelentek meg írásai. Többek között a Religio, Idők Tanúja, Magyar Sajtó, Alföld, Kolozsvári Közlöny, Népiskolai Tanügy, Közművelődés, Székelyegyleti Naptár közölték tanulmányait vagy rövidebb írásait. Gyakran különböző írói álnév alatt közölt a lapokban. Ismert álnevei: Mitácsi, Tusnádi Hargitaaljai, jegyei: I. F. J, Spó., és b. (különböző lapokban és folyóiratokban). 46 Latinból himnuszokat fordított, írt leíró- és elbeszélő költeményeket. Több verses műfajban is próbálkozott, de leginkább az ódát kedvelte, például ódával köszöntötte egyházi elöljáróit, de barátaihoz is írt ódát, ha alkalom kínálkozott rá. A tanulók számára verses imádságos könyvet, énekes könyvet is szerkesztett.4^ Érdekes verses alkotása a tanuló ifjúság számára írt Magyarország történetei mnemoniko-leoninus versekben című munkája, amely Gyulafehárváron 1867-ben jelent meg.48 Sajátossága a kronosztikon, azaz a vers első szavainak betűi római számokként értelmezve kiadják a történelmi esemény évszámát. Bár maga is elismerte, hogy költői tehetsége csekély, mégis a verses formában való önkifejezés szükséglete megfigyelhető egész pályája során; a klasszikus időmértékes versformákat kedvelte, írói munkásságáról is jamhikus verssorokban számolt be verses önéletrajzában, amelyet név nélkül adott ki Csíkszeredában. Imets műkedvelő költőnek nevezi magát, aki csak saját mulatságára írogat, olykor humorosan szemlélve önmagát. A Cserfalevél Imets F. Jákó 25 éves írói jubileumára című könyvecskéhez Tivai Nagy Imre írt előszót. 40 ANTAL Á. 1913, 29. 41 Lönhart Ferenc (1819-1897) erdélyi római katolikus püspök (1882-1897), püspöksége alatt nagy gondot fordított az erdélyi oktatásügy fejlesztésére. (MARTON, JAKABFFY 2007, 73-74) 42 Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület, 1885-ben alakult meg Kolozsváron. 43 ANTALÁ. 1913, 31. 44 BÁNDI 1896, 308. 45 IX. Pius pápához a civitavecchiai vasút megnyitása alkalmával latin nyelven írt óda magyar fordítása. (SZINNYEI V. kötet, 79,ANTALÁ. 1913,21.) 46 SZINNYEI V. kötet, 79. 47 ANTALÁ. 1913, 33 48 SZINNYEI V. kötet, 79. 211
