Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Kelemen Katalin: Egy székelyföldi tudós pedagógus: Imets Fülöp Jákó (1837–1923)
gimnáziumi anyakönyvben.11 Ezekben az osztályokban, akárcsak az alsó gimnáziumi osztályokban a ferencrendi szerzetesek tanítottak abban az időben. Az eszes fiú kitűnő tanuló volt, tanárai az akkori szokás szerint őt, a „normalistát”, azaz elemi osztályos tanulót gyakran versenyre állították a grammatikai tudományban a gimnázium alsóbb osztályainak diákjaival. A szabadságharc után az algimnáziumot is Csíksomlyón végezte; az anyakönyvek tanúsága szerint mindig kitűnő eredménnyel. A csíksomlyói algimnázium elvégzése után az 1854-1855 tanévben Székelyudvarhelyen tanult tovább; itt végezte az ötödik és hatodik osztályt. A görög és latin tanulmányokat is kedvelte, de különösen a magyar irodalmat szerette, az udvarhelyi katolikus gimnáziumban a magyar nyelv tanára, Csíki Péter bátorította Imets költői kísérleteit. 1856 szeptemberétől a Gyulafehérvári papnevelő intézetben folytatta tanulmányait. A teológia első évfolyamának elvégzése után azonban a második évet otthon és Tusnádfürdőn kellett eltöl- tenie betegeskedése miatt. 1858. szeptember 18-án Haynald Lajos12 erdélyi püspök a pesti központi papnevelő intézetbe küldte Imetset, aki itt fejezte be teológiai tanulmányait. 1861. július 28-án Szcitovszky János bíboros szentelte pappá Esztergomban. Első miséjét szülőfaluja templomában mutatta be augusztus 25-én. Később, 1869-ben Pesten a földrajz-történelem szakos tanári képesítést is megszerezte. A pesti papnevelőben és az egyetemen eltöltött évek nagy hatással voltak Imets hazafias világnézetének, irodalom és tudományszeretetének kialakulására. Pesti tanulmányai és tapasztalatai formálták érdeklődését, itt vált széles látókörű, sokoldalú és tevékeny emberré. A kispapok magyar irodalmi körének titkáraként és könyvtárosaként nagy gondot fordíthatott önképzésére, tanulmányozhatta Erdély történetét, foglalkozott irodalmi és bölcseleti tanulmányokkal is. Ebben az időszakban születtek első irodalmi próbálkozásai. Pesti tartózkodása idején székely tájszavakat gyűjtött a magyar nyelv nagy szótárába. Az irodalom mellett a történetírás is felkeltette érdeklődést, a lófő névről írt tanulmányt. 13 14 A korszak tudományos életének néhány ismert képviselőjével kötött ismeretséget ebben az időszakban, így a nyelvész Budencz Józseffel és a történész Fraknói Vilmossal, akihez baráti viszony is fűzte. _________________EGY SZÉKELYFÖLDI TUDÓS-PEDAGÓGUS: IMETS FÜLÖPJÁKÓ... ■ A pedagógus és iskolaszervező 1861. augusztus 22-én Haynald Lajos erdélyi püspök a gyulafehérvári gimnázium tanári katedrájára Imets Fülöp Jákót nevezte ki. Ettől kezdve Imets elkötelezte magát a pedagógusi pálya mellett. Életműve maradandó megvalósítása, hogy tanárként, igazgatóként, iskolaszervezőként két iskolát emelt a kor haladó oktatási intézményeinek színvonalára, munkássága hatással volt az egész korabeli erdélyi magyar gimnáziumi oktatására. 1861-ben, amikor Imets megkapta tanári kinevezését, a gyulafehérvári gimnáziumban az akkori oktatás színvonalához képest is elmaradott viszonyok uralkodtak. „Az emberismerő Haynald püspök a nagykészültségű és munkaszerető kezdő papot, a 24 éves ifjú embert jó helyre állította. Az erdélyi róm. kath. státus többnyire csonka gimnáziumai rendezetlen állapotukkal, kezdetleges pedagógiai és didaktikai értékükkel, hiányos felszerelésükkel és ellátottságukkal nagyon is rászorultak a mindenirányú gondoskodásra. Most jó 50 esztendő múlva a státusnak hét virágzó, elsőrendű főgimnáziuma van. Hogy így van, abban Imets F. Jákó egyik nagy érdemű munkás és alapvető volt. ” - állapítja meg Antal Áron, Imets életrajzírója.1-4 Gyulafehérvári tanári működése mellett már ekkor bekapcsolódott a közéleti tevékenységbe is, sokirányú érdeklődése mutatkozott meg abban a szerteágazó munkakörben és tevékenység11 SZŐCS 2006, 315. 12 Haynald Lajos (1816-1891) teológiai doktor, erdélyi római katolikus püspök, bíboros-érsek. Erdélyi püspökként 1852-1863 között számos adománnyal és alapítvánnyal támogatta az oktatást, a népiskolák ügyét. (SZINNYEIIV. kötet, 548-543). 13 SZINNYEI V. kötet, 78. 14 ANTAL Á. 1913, 22. 205
