Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…hogy az ő jó igyekezete porba ne menne…” A csíksomlyói ferences gimnázium Szent Mihály Arkangyalról nevezett szemináriumára vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltár kezelésében (1765–1840)
BICSOK ZOLTÁN Báthory István fejedelem és Báthory Kristóf kormányzó, a jezsuiták erdélyi betelepítői és patró- nusai voltak. Az ösztöndíjalap törzsvagyonának másik részét a gr. Apor István kincstartó által a 18. század elején nevelési célra tett jelentős alapítványa jelentette. Ezen alapokat egészítették ki a század folyamán I. Lipót és Mária Terézia uralkodók nevelési alapítványai. Mindezek együttesen alkották az Erdélyi Római Katolikus Státus ösztöndíjalapját. A csíksomlyói szeminárium azonban, leszámítva a Mária Terézia-féle alapot49, ezekből nem részesült, így a diákok fenntartását más forrásokból, leginkább magánszemélyek alapítványaiból kellett biztosítani. A csíksomlyói fiúnevelde jóakarói, „jobbára szerény székely eredetű, de nemes fényeikben annál dicsőbb alapítói” főleg egyházi személyek voltak. Alapítóleveleik által elsősorban a saját rokonságukból származó tanulókról gondoskodtak, de ezek hiányában a hagyott pénzösszegek kamatait „a jé> erkölcsű és szorgalmasan tanuló ifjak felsegítésére” is fordítani lehetett. Imets Fülöp Jákó értékelése szerint a Somlyói szeminárium javára adakozók „oly tekintélyes számmal vannak képviselve, mint az említett többi finöveldék [kolozsvári, gyulafehérvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és kantai] alapítói összesen. ”50 Mind közül a legrégebbi a Lukács-alap, melynek névadója nagykászoni Lukács Mihály kozmási plébános, a szeminárium alapítója volt. 1725-ben kelt végrendeletében vagyona nagyobb részét, kb. 6000 magyar forintot érő alcsíki birtokait, az általa alapított csíksomlyén szemináriumra hagyta. A nevelőház létrehozása után megmaradt tőke kamataiból kezdetben évente 4-5 rászoruló tanuló élelmezését biztosították, aztán az 1811. évi devalváció után egyre kevesebbét.51 A Mezei-alap létrehozója csíkrákosi Mezei György, a Haller grófok kerelőszentpáli gondnoka volt, aki 1736-ban a rokonságából származó két tanuló számára 388 forintos összeget hagyott. Kisösszegű alapítványa 1825-ben egybeolvadt a Józsa-alappal, majd 1840 után a Borbély-alappal. A 400 magyar forintos Borbély-alapot „ egy árva nemes gyermek, vagy ha ez nem tanáltatnék, akármelyik nemzet s nyelvből való gyermek”*’2 53 eltartására hozta létre 1739-ben tusnádi Borbély András55 56 57. Csekély jövedelme miatt utóbb összevonták a Mezei- és Józsa-alapokkal.54 Ez utóbbit csíkszentkirályi Józsa György55 plébánosnak a szülőfalujából származó Somlyói diákok javára 1765-ben tett 541 magyar forintos adománya képezte. A Lukács-, Mezei-, Borbély- és Józsa alapítványok törzstőkéje 1785-től már nem a szeminárium gondnoksága és elöljárósága által kezeltetett, hanem befolyt a királyi kincstárba és részben magánszemélyeknek lett kölcsönadva, részben a bécsi Hitelbankban lett elhelyezve. A II. József által létrehozott egységes ösztöndíjalapból a Gubernium tanügyi bizottsága folyósította a három osztályba sorolt,5" készpénzben adott stipendiumokat. A császár halálát kővetően, amikor a szemináriumokat és konviktusokat országszerte újból visszaállították, a támogatás ismét az ifjak együttes ellátására érkezett a régens kezéhez, aki az elköltésükről évente számadást volt köteles a Főkormányszékhez felterjeszteni. Érdekes adalékokkal szolgál a fenntartási költségekre vonatkozóan egy 1794-ből származó, Csíkszék közönségéhez címzett guberniumi leirat, mely szerint a csíksomlyói szeminárium teljes letétbe helyezett tőkéje 5764 rajnai forint, melynek évi kamata a 300 forintot sem éri el, ebből 60 forintot a régens fizetésére, másik 60-at pedig a cselédekre kell elkülöníteni, így a fennmaradó 180 forint csupán hat diák fenntartását teszi lehetővé. Ehhez képest a szeminárium lakói messze többen, általában 40-50-en voltak, és még ha ezek egy része fizetéses bentlakó is volt, a kincstár minden évben jelentős támogatást biztosított a nevelőház fenntartására.'1"’ A szemináriumnak tehát voltak fizető 49 1797-ben 5, 1806-ban 7, 1812-ben 3, 1815-1848 között pedig évente 1 tanuló részesült a Mária Terézia alap támogatásából. - IMETS 1881, 27. 50 IMETS 1881,27. 51 Lukács Mihály-féle támogatásban részesült 1797-ben 4,1810-ben 5,1825-ben 2,1836-ban 1 diák. - IMETS 1881, 35. 52 Idézi BÁNDI 1896, 351. 53 Tusnádi Borbély András a szemináriumalapító Lukács Mihály 1725. évi végrendelkezésének tanúja és testamentumának egyik végrehajtója volt. - BÁNDI 1896, 315. 54 BÁNDI 1896, 350. 55 Csíkszentkirályi Józsa György (1718-?) 1750 körül gelencei, majd 1758-ig berecki, ettől kezdve pedig lemhényi plébános volt. - BÁNDI 1896, 351. 56 Az erdélyi ösztöndíjak három kategóriája: I. osztályú - évi 120 forint, II. osztályú - 80 ft és III. osztályú - 60 ft. 57 A dolgot szóvá is tették a leirat szerzői: „... azért ha más jövedelmekből eddig többen tartattak vagy ezután is a Királyi Gubernium jóakaratából tartatnának, ezek iránt ugyan a Királyi Gubernium a szabad rendelést magának fenntartja. ” - BÁNDI 1896, 335. 166
