Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…hogy az ő jó igyekezete porba ne menne…” A csíksomlyói ferences gimnázium Szent Mihály Arkangyalról nevezett szemináriumára vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltár kezelésében (1765–1840)
„...HOGYAZ Ő JÓ IGYEKEZETE PORBA NE MENNE... ” ellenőrzésére, és ezáltal egy egységes tanterv alapján működő, állami irányítás és felügyelet alatt álló, egységes tanügy megteremtésére.28 29 30 A központilag irányított tanügyi rendszernek egyebek mellett az is feladata lett, hogy a német nyelvet, mint a birodalom nyelvei közül a legfejlettebbet és a közigazgatás igényeinek a leginkább megfelelőt, kellőképpen megtanítsa. Csakhogy az állami beavatkozás számos visszaéléssel is járt, amit az évszázadok óta jól működő egyházi iskolákban bizony zokon vettek, és ellene többször tiltakoztak is, különösen a nagynevű református kollégiumok. A Habsburgok idején az erdélyi oktatásügyet a Ratio studiorum29, majd 1735-től kezdve a III. Károly által kiadott Über die Ordnung und Einrichtung der Schulen10 című pátens, 1773-tól pedig, a jezsuita rend felszámolását követően, a bécsi középiskolai tanrendszer határozta meg. Ha 1773-ig - amikor először vált kötelezővé egy központilag meghatározott, egységes tanterv betartása -, az iskolát fenntartó szerzetnek és az abban tanító tanároknak szabad mozgástere volt a tananyagot, módszereket, illetve a használt tankönyveket illetően, úgy a tanügyi rendeletek véget vetettek ezen szabadságnak. A század második felének átfogó tanügyi rendeletéi, a Ratio Educationis (1777) és annak mérsékelt, erdélyi változata a Norma Regia (1781) új alapokra próbálták helyezni a birodalom oktatáspolitikáját. Kidolgozói kimondták, hogy az állam biztos alapját az egységes, felekezeti különbség nélküli tanügy megteremtése jelenti, és hangsúlyozták, hogy az iskolázottság a teljes társadalmat kell érintse, azaz minden állampolgár a társadalmi helyzetének megfelelő iskolába kell járjon, azért, hogy a boldogulásához szükséges ismereteket elsajátíthassa. A Norma Regia szerint Erdélyben a gimnáziumi oktatás kétszintű: a kisgimnázium három évfolyamos (principia, grammatica, sintaxa), a nagygimnázium pedig két évfolyamból áll (poesis, retorica). Az egyik szintről a másikra való átmenet az ismeretek felmérése alapján történik, év végén pedig ünnepélyes vizsgákat kell szervezni. Az 1773-ban Erdélyben is bevezetett bécsi középiskolai tanrendszer már alapvető feltételként határozta meg a német nyelv elsajátítását, mely tendencia utóbb egyre nyomasztóbbá vált. Két évvel később már királyi rendelet intézkedett arról, hogy a poézis és retorika osztályokban csak németül tudó tanárok taníthatnak, akik gyakoroltatni tudják a német ékesszólást és fogalmazást.31 A tendenciát tovább erősítette II. József 1784. évi nyelvrendelete, mely szerint „latin iskolába csak azokat szabad fölvenni, kik németül írni és olvasni tudnak”?2 így már nem csak a gimnáziumban, hanem az elemi osztályokban is németül kellett oktatni, egy két évvel későbbi rendelet szerint pedig amely diák a német nyelv megtanulására kitűzött 3 év alatt azt nem sajátította el megfelelő szinten, a tanintézetből kizárandó lett.33 Mi több, mivel a katonai parancsnokság elégedetlen volt a felekezeti iskolák oktatási rendszerével, különösen az államnyelv tanításával, német nyelvű katonai iskolákat állított fel Csíkszeredában, Csíkszentmártonban, Gyer- gyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön is, ami érzékeny veszteségeket okozott a csíksomlyói gimnáziumnak.34 A német nyelv erőltetése mellett a csíksomlyói iskolaügyre bénítólag hatott a katonai hatóságok nyomásgyakorlása is. Az első ilyen jellegű megnyilvánulások már a székely határőrezredek megszervezését követően jelentkeztek: a tanuló ifjúság fegyverfogásra alkalmas tagjait besorozták katonai szolgálatra, 1783-tól pedig rendelet írta elő, hogy a tanulmányok folytatásához be kell szerezni a határőrezredek parancsnokságának engedélyét, ami a szülők többségét elriasztotta az ifjak taníttatásától. A katonai hatóságok nem voltak tekintettel sem a tanulmányokra, sem a diákok zsenge életkorára, 1796-ban például az iskolából egyenesen a francia háborúba vitték a tanulókat35,1800-ban pedig rendelet született arról, hogy minden 16 évet betöltött diákot katonai 28 FAZAKAS 2003, 102. 29 Ratio atque institutio studiorum Societatis Iesu, a jezsuita iskolák 1599-ben bevezetett, hosszú időn át érvényes tanulmányi szabályzata, amelyet saját iskoláik megszervezésekor a többi szerzetesrend is mintának tekintett. - MKL. 30 III. Károly azon rendelete, amellyel a Ratio studiorum átdolgozott és továbbfejlesztett változatát hivatalossá tette. Ebben jelent meg először a történelem és a földrajz tanítása a gimnáziumokban. - BIKFALVI. 31 ANTAL 1994, 22. 32 Idézi BÁNDI 1896, 43. 33 ANTAL 1994, 22. 34 ANTAL 1968, 25. 35 BÁNDI 1896, 134. 163
