Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…hogy az ő jó igyekezete porba ne menne…” A csíksomlyói ferences gimnázium Szent Mihály Arkangyalról nevezett szemináriumára vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltár kezelésében (1765–1840)
„...HOGYAZ ŐJÓ IGYEKEZETE PORBA NE MENNE... ” iskola bővítése és a nevelőház felépítéséhez.1-1 Azonban előrelépés még jó néhány évig nem történt. A késlekedést bizonyára a kuruc szabadságharc eseményei, illetve az azt követő ínséges idők magyarázzák. 14 15Tény, hogy 1725-ig iskolafejlesztés-ügyben számottevő eredményt nem észlelünk, a nemes gondolat csak egy nagylelkű donátor hagyatéka révén tudott megvalósulni. A csíksomlyói oktatás fejlődésének kászoni Lukács Mihály16 (1678-1730) kozmási plébános, apostoli jegyző adott új lendületet, aki 1725. november 21-én kelt végrendelete által vagyona jelentős részét fiúnevelde alapítására, illetve egy, a rászoruló gyermekek fenntartását biztosító alapítvány létrehozására hagyta. „... Miután akármi névvel nevezendő szerzett javaimnak, melyek középár szerűit felrúgnak mintegy 12.000 magyar forintra, örökösévé teszem az általam szegénysorsú tanulók számára alapítandó csíki seminariumot, ... oly formán, hogy - amint a tisztelendő deffinitoriummal elintéztem és megállapodtam - mihelyt meghalok: a seminarium azonnal minden átruházás nélkül ... vegye azokat birtokába, melynek azon joggal hagyományozom, amellyel magam bírom. E javak tétessenek egy tömeggé és ez örökre fennmaradandó tőke gyanánt adassék ki. Ennek gyümölcséből vagyis kamatjából élelemmel, de nem egyszersmind ruházattal annyi seminarista láttassák el, mennyit a nemes Szék egyetértésével a tisztelendő páter gvárdián jó lelkiismerete szerint elláthatónak itélend, a következő rend szerint: hogy minden mások előtt az én mindkét ágon leszármazó unokáim vétessenek föl végtelen iziglen, ezek után kászoniak, azután szent-mártoniak, azután kozmásiak (Tusnádot kizárva), azután szent-miklósiak (minthogy javaim saját iparkodásom után ezeknek határából gyűltek össze), végre más csíkiak, kiknek nem-létében külföldiek is felvehetők, Gyergyót azonban nem kell külföldnek érteni. És ezen sorrend soha meg ne változtassák... ”17 A hagyakozó halálát követően Bors Mihály18 alapítványi gondnok, noha a rossz nyelvek szerint a Lukács-hagyaték meghaladta a tízezer forintot, csupán mintegy hatezer magyar forint értékű vagyonról számolt el, „a többiről csak Isten tud és az, kinek hűségére a boldogult alapító vagyonát bízta, mert nekünk ferenczrendieknek nem volt szabad az ügybe beleszólani” - jegyezte fel egy kortárs ferences történetíró.19 A szentmártoni, csekefalvi és kászoni ingatlanok értékesítéséből vették meg a ferencesek a szeminárium céljára az iskola melletti telket, a pénzösszeg másik részét pedig kölcsönadták kamatra, ebből fedezték a fiúnevelde fenntartási költségei mellett néhány (általában évente 4) rászoruló diák élelmezését. A szeminárium, amelyet az alapító védőszentjének, Szent Mihály arkangyalnak a pártfogása alá helyeztek, 1727-ben kezdte meg áldásos tevékenységét, évente 40-60 diák elhelyezését biztosítva - ezzel fennállása folyamán sok száz erdélyi diák tanulmányát tette lehetővé. A fiúnevelde jelentősen megkönnyítette a távoli vidékekről érkező diákok helyzetét, és a változás csakhamar a tanulók létszámában is tükröződött: ha 1690-ben még 171 tanítványa volt a ferences elemi iskolának és gimnáziumnak, 1734-re ez a szám már több mint a kétszeresére, 353-ra nőtt, 1775-ben pedig elérte a legnagyobb létszámot, az iskoláknak ekkor 392 tanulója volt.20 A 18. században a csíksomlyói gimnázium volt egész Magyarországon a ferences rend egyetlen nagygimnáziuma (5 osztállyal és legalább 2-3 tanárral), mindenik között a legrégibb, és a szombathelyi mellett az egyik legnagyobb tanulólétszámmal működő.21 A Lukács-hagyaték tette lehetővé azt is, 14 IMETS 1889, 4. 15 Lukács Mihály önéletrajza szerint Csíkban ezekben az években szárazság, majd éhínség és pestisjárvány pusztított.- Idézi IMETS 1881,29-33. 16 Kászoni Lukács Mihály (1678-1730) tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Csíksomlyón, Kolozsváron és Nagyszombatban folytatta. 1703-ban szentelték pappá, majd plébánosként szolgált Csíkszentmiklóson, Csíkszentmártonban és Kozmáson. A Somlyói régi kegytemplom kriptájában van eltemetve. - IMETS 1881,28-33. 17 Idézi BÁNDI 1896, 315. 18 Csíkszentkirályi Bors Mihály széki hivatalnok volt a 17. század végén, 18. század első felében. 1694-ben Csíkszék képviseletében Apor István kincstartóhoz megy követségbe, majd 1701-ben alcsíki hites jegyzőként tűnik fel. 1719-ben és 1726-ban is alcsíki alkirálybíróként ír alá széki határozatokat. 1730-1738 között a Somlyói szeminárium gondnoka volt. 1743 előtt halt meg, ugyanis ekkor már örökösei egymás közötti megegyezéséről értesülünk.- ENDES 1994, 167, 169, 171-172, 180, 186, 334, 361, 365, 369. 19 BÁNDI 1896, 318. 20 BÁNDI 1896, 4,12, 280. 21 MOHAY 2009, 46-47. 161
