Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Szemle - Botár István: Recenzió: A Csíki-medence településtörténete a neolitikumtól a XVII. század végéig a régészeti adatok tükrében. Scientia, Kolozsvár, 2004
Recenzió: A Csíki-medence településtörténete... szerzők jelen sorok írójának a Székelyföldben megjelent cikkének eredményeit vették át (2001., 11. szám), hivatkozás nélkül. Akárcsak a templom- címes helynevek, a pápai tizedjegyzék tanulságait, Torku/Torkov - Karc- falvával történő azonosítása (az Adattárhím), a filiák 14. századi létét, és a templommal összefüggő topográfiai helyzetét „ismertető” részeknél, ahol több esetben szó szerinti kiemelés és irodalmi adatátvétel is előfordul, „természetesen” a forrás megjelölésének mellőzésével. A VÁMSZER GEZA- féle elmélet (mely szerint a falvak fokozatosan húzódtak volna le a hegyekből mai helyükre) „kutatásaink alapján” történő cáfolata a helyi sajtóban és az interneten már korábban ugyancsak megjelent. A nyelvészeti munkák esetében ugyan hivatkoznak BENKO LORAND munkáira, ám ő nem keltezte a -falva utótagos és a templomcímes helynevek kapcsán a csíki falvak keletkezését a 13. századra ennyire határozottan. Adósok maradtak a szerzők annak a bizonyításával, vagy legalább felsorolásával is, hogy milyen „több egybevágó adat” tette lehetővé a székely beköltözés időpontjának (amúgy lehetséges) 13. század végi rögzítését, hiszen az idézett lelőhelytáblázatok 14. századtól megugró lelőhelyszáma (ez valószínűleg ugyancsak a keresztúri 1992-ben közölt megfigyelések Csíkra alkalmazott változata), a korábban jelzett kutatástörténeti előzmények ismeretében nem mérvadó. Érthetetlen ugyanakkor, hogy a történész végzettségű kollégák, a 16. századi adóösszeírásokat és lustrákat, ill. a Székely Oklevéltár adatait miért nem hasznosíthatták - sőt: utasították el - hiszen ha valahol, akkor ezekben a korabeli, jól hozzáférhető iratokban minden középkori falu szerepel, olyanok is, melyek később eltűntek, vagy beolvadtak, így a településtörténeti vizsgálatoknak kiemelkedő forrásai. Ami a Zárszó ban említett, valóban csekély számú csíki régészeti kutatások itt feltüntetett számát illeti (hármat említenek), a használt Repertórium csíki lelőhelyeinek, a múzeumi évkönyvek tartalomjegyzékének átböngészése, vagy némi személyes utánajárás talán meggyőzte volna a szerzőket, hogy a helyzet valóban siralmas ugyan, de a leírt adat erős túlzás. Már csak azért is, mert többen részt vettek 2002-ben a csíkszenttamási Csonkatoronynál folyó ásatáson. Az Adattár esetében eltekintünk a hibák kijavításától, de néhány módszertani észrevételt azért közreadunk. Használatát nehézkessé teszi, hogy a települések korszakonkénti bontásban újra és újra felsorolásra kerülnek. Ha egy településről ismerünk Árpád-kori nyomokat (vagy a 14. században említik), és ma is létezik, fölösleges és zavaró többszöri szerepeltetése. Helyi lelőhely nélkül egy régészeti adattárban meg teljesen fölösleges. Igaz, úgy kevesebb oldalon történne mindez. A lelőhelyek ismertetése esetén, a „Bedecs” vagy „istállók előtt” jellegű lokalizálások éppen hogy nem teszik lehetővé ezek későbbi azonosítását, pedig elvileg ez lett volna a mű egyik célja is. Ugyanakkor bosszantó a hamis oklevelekre történő hivatkozás. Az adattár pontjainak esetében a „település típusa” 299
