Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Salló Szilárd: A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjainak mintakincse
Salló Szilárd tették szebbé botjaikat.36 Az ólmosbotokon elég gyakori a geometrikus minta, s ritkább a stilizált növényi ornamentika.37 A Székelyföldre is jellemző, komplexebb munkát igénylő faragási mód az ékrovás, amelyet mélyített faragásnak is neveznek. Ez a magyarság legrégibb díszítőcélú faragásmódja. Az ékrovás alapeleme a farkasfog. Ékrovásnál a faragott díszítmények a metszéstechnikából adódóan mérta- nias jellegűek, az ékek sorából alakul ki a szalagdíszes díszítmény.38 Egy másik díszítési technika a karcolás, amely gyakran ékrovás mellett is megjelenik. Ez a díszítési mód a 19. században terjedt el és főként az ember, állat, illetve növény ábrázolás oknak kedvezett. A pásztorok sík és domború felületeket egyaránt díszítettek karcolással. A vésés és faragás az egyszerűbb motívumok használatának kedvezett, ezért általában geometrikus motívumokkal párosult. A finomabb a karcolásnál alig mélyebb faragás tette lehetővé a hajlékony vonalak, ezzel együtt a virágornamentika megjelenését.39 További díszítési technikaként szolgál a domború faragás, amely a 19. század végétől válik népszerűvé. E technika esetében a faragó pásztor a motívumok hátterét vési ki. A gyűjteményben három bot van laposfaragással (Ltsz. 1563, 1719, 1730) díszítve. Ez a domború faragásnak az egyik altípusa, mely során a körvonalazás és a közölés után a faragó nem alakítja tovább a díszítményeket.40 Az ábrázolások között leggyakrabban florális díszítmények jelennek meg, de ez a faragási mód alkalmasnak mutatkozott az ember, illetve állatábrázolásokra is. A domború faragással díszített tárgyak kompozíciói általában túlzsúfoltak. A kompozíciók túlzsúfoltsága következtében az ember és állatalakok monumentalitása veszít a jelentőségéből, így a jelenetek kevésbé meggyőzőek.41 Míg a laposfaragás és karcolás a sima botfelületeket jellemzi, addig az ékrovás leggyakrabban a táblás botfelületeken jelenik meg. Nem túl gyakori díszítési mód a rajzolás (Ltsz.2533, 2534). A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjai közül csupán kettő készült ezzel a díszítési 36 SZABADFALVI JÓZSEF - DIÓSZEGI VILMOS: Pásztorkodás szócikk. In: ORTUTAY GYULA (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. Negyedik kötet. N-Szé. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 204. 37 BARNA GÁBOR: A pásztorok művészete. In: HOFER TAMÁS (sorozatszerk.): Hajdá-Bihar megye népművészete. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989. 56-57. 38 SZATHMÁRI FERENC: Népi fafaragás. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1995. 56-57. 39 KOVÁCS ILONA: Magyar pásztorművészet. Kiállítás a Néprajzi Múzeumban. In: Ethnographia. XCI. évf. 2. sz. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 287-288. 40 SZATHMÁRI FERENC: Népi fafaragás. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1995. 60. 41 S. KOVÁCS ILONA: Magyar pásztorművészet. Néprajzi Múzeum. Budapest, 1977. 12. 70
