Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Szemle - Botár István: Recenzió: A Csíki-medence településtörténete a neolitikumtól a XVII. század végéig a régészeti adatok tükrében. Scientia, Kolozsvár, 2004
Botár István mat, történeti áttekintést és bőséges - de gyakran felületes - adattárban a lelőhelyek és leletek listáját, leírását, irodalmát is. Mindannyian jártunk már úgy, hogy egy-egy pályázat, ösztöndíj kedvéért a csillagokat is leígértük az égből, hogy aztán a határidő végéhez közeledve egyre inkább alább kelljen adnunk eredeti igényeinket. Itt is ez történhetett, de azért szembeötlő, hogy a sokat ígérő cím mögött, a különféle bevezetők után, alig húszoldalnyi szöveg vezessen át a Csíki-medence több ezer éves településtörténetén. Aligha véletlen, hogy a Bevezetésben olyan tanulmányként jellemzik a vállalkozást, mint ami egy régészeti topográfia első lépése lehetne, amely feltérképezi az eddigi ismereteket és új kutatási célokat tűz ki. Ez az első lépés azonban évekkel a Repertórium megjelenése után okafogyottá vált, így egy kisebb, jól lehatárolható és elvégezhető feladat (mondjuk a Repertórium hibáinak kiszűrése) indokoltabb lett volna. Ezek után azt várhatnánk, hogy egy kutatástörténeti fejezet, rész alapján a szerzők megvonják az eddigi kutatások mérlegét, kirostálják a nem idevaló írásokat, és megjelölik, hogy mely korok, milyen témakörök kutatása hiányos és szorul mielőbbi pótolásra, ám ilyennel nem találkozunk. A következő fejezet, A településfejlődést befolyásoló tényezők azon földrajzi (geológiai, vízrajzi, éghajlati, stb.) viszonyokat ismerteti, melyek a történeti korok során az ember megtelepedésére ezen a tájon hatással lehettek. Itt ugyan sok hozzátennivalója sem a szerzőknek, sem a recenzió írójának nem lehet, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ha már csak a román szakirodalmat idézték a szerzők, a „lakunáris információk”, „intra- montán medencék”, „piemontán mezők”, „vegetációs asszociáció” és hasonló fogalmak esetén 2004-ben lehetett volna magyar földrajzi fogalmakkal is dolgozni. A hegyközi medence és a növénytársulás semmivel sem kevésbé tudományos kifejezés, mint a fenti, kitekert félfordítások. A szöveghez kapcsolódó 2. térképen (116. oldal) meglepődve vettük tudomásul, hogy a Csíki-medencét és Gyergyó vidékét is bükkerdők borítják. Az ehhez hasonló „partikularitások” a szövegben később is előfordulnak. A természeti erőforrások esetében az alcsíki gyepvastelepek és az ezekhez igazodó vaskori és népvándorláskori lelőhelyek elmaradása azért is különös, mert ezzel a román szakirodalom is többször foglalkozik, sőt a térség korábbi múzeumi évkönyveiben, az Alutaban ill. Acíaban is találni e témával foglalkozó cikkeket. A Metodológia (ti. módszertan) rész esetében az itt ismertetett munka módszertani háttere sokkal jobban ide illett volna, mint a kolozsvári Régészeti Intézet adatlapjainak ismertetése. Itt azonban nem derül ki, hogy a településtörténeti munka során milyen szakirodalmi, raktári, ill. terepmunka folyt, kikkel konzultáltak a szerzők, milyen kutatási módszereket alkalmaztak és milyen forrásokat, hogyan használtak. Szintén titok marad, hogy a terepbejárások során hol, mennyi és milyen új lelőhelyet azonosítot296
