Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Természettudományok - Vokfori László†: Székelyföld keleti átjárói és szorosai
Vofkori László kis hegyi telepnek 2002-ben 8 állandó lakója volt. Az egykori honvéd-szállások (kaszárnya) épületeiben Bákó megyei ifjúsági tábor működik. Az Uz völgye még megközelíthető Kászon vidékéről is, Nagykászonból kiindulva a Kászon vize felvidékén át, a Lesőd és a Törökbérc között, és a vízválasztó Fehérvíz hegyhátán északi irányba haladva. Kászonjakabfal- váról, azaz Kászonfürdőtől a Fügetető (1189 m) oldalában elhaladva a Lassúság-patak melletti Kerthegy alatt (a lóbérci hutánál - VITOS 1894. 39) erdei utakon (itt volt a régi sócsempésző út is), a Baska-patak illetve a Veresvíz mentén ereszkedhetünk le az űzi vámhoz. Ugyanitt volt a Veszteglő. Történelmi-társadalmi-gazdasági jelentősége A Hargita megyei Csíkszentmártonból (Sánmartin) a 123. sz. megyei út vezet Uz völgyébe. Bákó megye határáig 38 km utat kell megtenni. Az Uzi-szoros feltehetően jelentős szerepet játszott a székelységnek a keletre fekvő besenyőkkel és kunokkal való kapcsolatuk kialakulásában. Az uz népcsoport keletről érkezett és érte el a Kárpátok gerincét. A Káma és Volga összefolyásánál a mai Kazan vidékén a bolgárok alakították a keleti vagy Nagy-Bolgárországot, tőlük délre a Volga és Ural folyók között délen a Kaspi-tengerig az uzok vagy kúnok tanyáztak. A Fekete-tengertől északra a Dnyeper és Volga között a kazárok nagy birodalma terült el, míg a Dnyepertől nyugatra a Kárpátokig és az Al-Dunáig elterülő síkságot, a mai Bessarabiát, Moldva és Oláhországot a bessenyők szállották meg. 1609-iki országgyűlés az ösvényekre való vigyázást arra rendelt elegendő vigyázókra s ezekről való gondoskodást a tiszttartókra bízta. A határőrség ellátására, a várak és vámházak őrzésére külön őröket rendeltek ki, vagy szegődtettek, akiknek élén a gondviselők állottak. Ilyeneket emlegette már az 1606-iki határszélek megerősítésére kiadott rendelet (SZÁDECZKY- KARDOSS 1927. 288). 1734-ben a tatárok beütésétől félve a katonai főparancsnokság elrendelte a csíki havasi mellékösvények eltorlaszolását. Erre a szék közmunkaerőt, „vágókat” rendelt ki és felügyelőket a munka vezetésére. A rendes szorosokon kívül való ösvények voltak Gyergyóban: Borszék, Opcsina, Holló, Békás, Magyarósrész; Felcsíkban: Damuk, Hosszúhavas, Ivántő, Tarhavas, Csügés, Farkashavas; Alcsíkban: Borda, Keresztes, Sólyomtál, Kárhágó, Nagy-Saj, Kis-Saj; Kászonszékben: Uz, Baska. Egy-egy ösvény bevágására (eltorlaszolására) 30-50 „vágót” rendeltek ki (SZÁDECZKY-KARDOSS 1927. 292). Itt jegyezzük meg, hogy a hadkötelezettség terén a székelyeknek fontos feladata volt az akkori ország keleti és délkeleti határának őrzése. Ennek fejében a csíki, különösen a kászoni székelyek bizonyos adómentességet élveztek. Egyes határszéli falvak pedig megpróbálkoztak hadmentességet is 280
