Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Természettudományok - Vokfori László†: Székelyföld keleti átjárói és szorosai
Vofkori László Passzus, Csíkgyimesi vám és vesztegzár, Magyar Királyi Vámhivatal. A vámépületek körül a csíki községek szerre végezték a szolgálatokat: a fuvarozást, a közmunkákat (ANTAL 1992. 9). A határőrség szervezése következtében 1768. november 26-án a gyimesi vám rendeztetett - hivatkozik Endes Miklós (ENDES 1938. 222). Érdekesen ír 1779-ből a „gyemesi Passzus”-ba látogató gróf Teleki József: „A Luncaba közel a Passushoz lakossokra találsz, házaik szelleyl vágnák. Székellyek Ősikből vonták meg ide magokat, némellek Moldovából is jöttek vissza az ki vándorlott Székellyek. Ezen lakosokat Tsangoknak szokták nevezni: juhot és egyéb marhát is tartatnak. ” (Teleki 1937. 42). Majd így folytatja: „A határ szélén Contumatia, Harmint- szad és felső őrizetek vágynak. A contomacia Directornak, úgy a Cgirurgusnak és azoknak az Contumacian tartanak nem rég igen jo alkalmatosságot építettek, úgy depositoriumot is az Moldovábol által hozott portékáknak. Az ország széle pallisadákkal ki van jegyezve, ezek egy felöl Csilimisig, más felöl Áldomás Sarkáig mennek. Erősséget tészi ezen Passusnak négy Bastya és egy kőfal, Hoznak bé Moldovábol gyapjat, lovat, bort disznót: a Szarvas marhával is nagyom kereskednek az örmények: minden héten esik itt héti vásár. ” (TELEKI 1937. 42). Vámszer Géza (VÁMSZER 1977. 274) említést tesz a Kontumác nevű kis patak völgyében lévő Kárántén helyről. Szerinte ez onnan kapta a nevét, hogy a régi országhatár létezése idején itt végezték a megfigyeléseket (vesztegzár volt), a „kárentálás”-t. 1829-ben Csíkgyímesen harmincad létesíttetett (Endes 1938. 244). Ma Kontomác területén a római katolikus kápolna, az egykori plébánia és iskola romjai láthatók. A tulajdonképpeni határt a Tatrosba bal oldalilag ömlő Sánc-pataka képezte. A fináncok épületeinek romjai a Sánc-patak jobb partján vannak. Itt feküdt az egykori Sáncloka kis telep is. A patakon túl, már a „moldvai részen” egy teraszponkon Emil Rebreanu sírja (eltemették 1917-ben)1 és a szovjet hősök temetője (1944) látható. A felhagyott régi út bal és jobb oldalán régi raktárhelyiségek alapjai találhatók. Ennek közelében csupán néhány ház, kaliba, pajta és istálló állott. Erdély történeti határa ezen a szakaszon a Csülemér-gerinc (1650 m - Csudomir) közelében ereszkedett alá (a Csüleméri rom magassága 1647 m (Herbich 1878. 13), a Csülemér-patak völgyében egészen a Tatrosba való, bal oldali ömléséig. Itt állították föl az 59. számú határoszlopot. Innen a határ átlépte a Tatros folyót és nyugati irányban követte a magyar királyi vámhivatal és vesztegintézet kerítésének falát, egészen a nyugati sarokponti jáig (itt volt a 60. oszlop). Innen a határ a Pipás-Aldomássarka 1 Liviu Rebreanu erdélyi román író testvéröccse, akit az osztrák-magyar hadseregből való dezertálásért itt végeztek ki, mint katonaszökevényt. Emlékét íróbátyja az Akasztottak erdeje (Pádurea spánzuratilor, 1922) c. regényben örökítette meg. - Szerk. megj. 276
