Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)

Néprajz - Bódán Zsolt: Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon

Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon

1. Az öngyilkossághoz közvetlenül kapcsolódó hiedelmek

1.1. Az ördög

A gyimesi csángók dualisztikus világképében, ahol az Isten az abszolút jó, az ördög, mint a gonoszság megtestesítője, a legfőbb rossz, negatív princípiumként jelenik meg. A katolikus tanítás által nagymértékben befolyásolt alakja azonban számos korábbi hiedelemlény szerepét, funkcióját is magára öltve formálódott. PÓCS ÉVA ír arról, hogy az egyházi eredetű általánosítás, mely szerint minden rossz az ördög műve a paraszti hitvilágra is milyen nagy hatást gyakorolt, mutatja ezt a személytelen rontás fogalmának ördögként való megjelenítése, valamint bizonyos, régen közismert rosszindulatú lényeknek a hitvilágból való kiszorulása folyamán az ördögre való felcserélődése.3 Az ördög létében való hit elevenen él Gyimesben és a fent említett kettősség is megfigyelhető a vallomásokban.

Az ördög, mint személy megjelenési formája két forrásból táplálkozik. Egyrészt az évszázadok során az egyház és a közgondolkodás által formált sztereotip szarvas-patás-szőrös, fekete, csúf alak, melyet a templomból, képekről, színdarabokból, sőt a televízióból ismernek a helyiek, másrészt a hiedelemtörténetek vörös sipkás-vörös csizmás alakja. Mindkettővel kapcsolatban megfogalmazódik azonban a kétkedés hangja: „Én még nem láttam, nem tudom. ” Ez a kétkedés azonban nem annyira az ördög létének, sokkal inkább a plasztikus formában történő megjelenítésnek szól, hiszen az ördögöt nem annyira, mint konkrét alakot, sokkal inkább, mint szellemi lényt illetve általánosságban a világban megjelenő ROSSZAT képzelik el. Ő az, aki az embert arra ingerli, hogy Isten ellen cselekedjen, hogy ártson embertársainknak, káromkodjon, ne menjen templomba. Bárhol, bármilyen formában megjelenhet (éppen ezért nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a képszerű megfogalmazásának), itt a földön, az emberek között, sőt az emberekben van, fel kell ismerni és harcolni kell ellene, különben uralkodik.

Az eddigiekkel szemben az ördög alakjának van egy az egyházi tanításoktól távolabb álló vonása is. Mindenféle „fermenkálást”, rontást az ördög munkálkodásának tekintenek. Aki olyannal foglalkozik, az ördöggel foglalkozik. Jól mutatja ezt, hogy a gyimesi boszorkány egyik sajátos segítőjét, a piros nyakkendős békát, mely a tejelvevés eszköze, egyenesen azonosítják az ördöggel. Ugyanez az azonosítás jelenik meg a lödére alakjával kapcsolatban is. Magyar Zoltán szavaival élve, „a két hiedelemlény - a lüdérc és az ördög - ugyanaz a lény, a lüdérc mindössze az ördög egyik megjelenési formája ”.4

3 PÓCS É. 1981. 127.

4 MAGYAR Z. 2003/a. 92.

15