Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Szikszai Rózsa-Katalin: A kommunizmus ünnepeinek tér- és időhasználata Mezősámsodon az 1970-es és 1980-as években
SZIKSZAI Rózsa-Katalin A népszokásokban felmerülő időpontok elsősorban átmenti periódusok, pl. napfordulók, amelyek a ciklikus időhöz sorolhatóak. Ezek olyan időpontok, melyek arra irányulnak, hogy átvezessék az egyént az egyik időpontból a másikba, pl. szilveszter éjszakáján lezajló szokások (a zajkeltés, regölés) átvezetik az egyént óesztendőből az újesztendőbe. Ilyenkor a profán idő felfüggesztődik és érvénybe lép a szakrális idő, a káoszba való visszatérés, ami majd újból rendet teremt.10 A kommunizmus idejében, mikor megfosztották a személyt az életének értelmet adó földtől, az idő beosztása is teljesen megváltozott, ugyanis a fiatalok már nem tudtak megélni csak a földművelésből, és ezért nagyon hamar városon kerestek munkahelyet, ami gyökeres társadalmi változásokat hozott, mert ők már városon szocializálódtak, az állam által diktált időhasználat pedig megváltoztatta a hagyományos időhasználatot. Mindezen kívül a szocialista hatalom tudatosan úgy szervezte meg a munkaidőt, hogy az a hagyományosan megszervezett idő rovására hasson: pl. szombaton kötelező munkaidő volt, a vallásos ünnepek alkalmával hivatalosan nem voltak szabadnapok (ha karácsony szombatja hétközbe esett, akkor az nem volt szabadnap). Mindezek ellenére, a faluban, az ünnepek alkalmával, a megkérdezettek próbálták megtartani az ünnep hagyományos időszerkezetét, hiszen ugyanúgy elmentek templomba az ünnep másodnapján vagy éppen tartották a szigorú munkatilalmat. A helyi adminisztrációban dolgozókra és a helyi elitrétegre már jobban odafigyeltek a hivatalos szervek, a szabályok szigorúbbak voltak. Az adatközlők kiemelték, hogy a „tanárokra és azokra, akik a Néptanácsnál” dolgoztak, jobban figyeltek, sokszor büntették őket. PAUL CONNERTON szerint a rítusok értéket és értelmet adnak azok életének, akik végrehajtják őket, és minden ismétlés automatikusan utal a múlttal való folytonosságra. A rítusok lehetnek kifejezetten csak visszatekintő és naptári természetűek: ezeket nevezi ő a nemzetszocialista ünnepeknek.11 Ezek olyan ünnepségek, melyek a hozzájuk való visszaemlékezésként szervezik meg a rítusokat. A totalitárius hatalom ünnepeit időben úgy szervezte meg, hogy próbálta a teljes napot lefedni. Délelőtt a hatalmat dicsőítő felvonulásokat - térben való kivonulásokat - szervezett, míg délután a kikapcsolódás ideje lett volna. A kommunista hatalom ünnepeinek ezt az időbeosztását a megkérdezett személyek nem tették magukévá, ugyanis amennyiben lehetett, kívül maradtak, csak azokon az eseményeken vettek részt, amiken kötelező volt. 10 PÓCS 2002, 141. 11 CONNERTON 1994, 66. 128
