Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Középkori falvak Székelyudvarhely árnyékában
Nyárádi Zsolt Bevezető Az Udvarhelyi-medence központi részén elhelyezkedő Székelyudvarhely, amely a Küküllő-dombvidék keleti szegélyén, a Nagy-Küküllő folyó felső folyása mentén alakult ki, az Árpád-korban még tanyaszerű településként rekonstruálható. A történelmi forrásokban való felbukkanása hasonlatos számos székelyföldi településéhez: csupán az Árpád-kort követően, a tizedjegyzéki összeírásokban találunk rá Vduorhel névalakkal: 1333-1334-ben István nevű papja hét báni dénárt fizetett.1 A Szent Miklós-hegyi templom lelkészének első fennmaradt írásos említése 1317-ből származik, ekkor Konrád nevű papját jegyzik fel.2 A régészeti leletek tanúsága szerint a település történetének kezdetei jóval korábbra nyúlnak vissza, mint azt az okleveles források mutatják, a város területéről előkerült leletanyag ismeretében ez a 12-13. századra helyezhető;3 ennél korábbi leletanyag egyelőre nem ismeretes. A település kialakulásának kezdetei kapcsolatban lehetnek magával a település elnevezésével is, az Udvarhely névalak utalhat arra, hogy a telegdi székelyek betelepítése előtt királyi udvarház állhatott itt, valószínűleg annak a római határerődnek a romjai fölött, ahova utóbb a kolostor és a vár is épült.4 Székelyudvarhely az Árpád-kor során eléri a hajdani római település legszélső határait, de nem terjed túl rajta. A szórványos ismerteink alapján Árpád-kori leletanyag került elő idáig a Kossuth, Attila, Tompa László, Vár utcákból, valamint a Városháza térről, a református temetőből, a városi kórház területéről. Ezek lassú korongon készített szürkésbarna, vörös, fekete, durva homokkal soványított, bekarcolt korbefutó vonaldíszes, hullámvonal köteges, bekarcolt hullámvonalas, rádlidíszes, tölcséresen megvastagodó, egyszerűen tagolt kihajló edényperemek és oldaltöredékek5. A középkori településről sajnálatos módon mindezidáig csupán a 2006-ban a Ferences templomban folytatott leletmentő ásatatás során előkerült késő Árpád-kori telepjelenségek ismeretesek.6 1 Mon Vat I. 115, 133. 2 Schem. 1882. 191. 3 Mivel a középkori települést érintő rendszeres ásatások teljességgel hiányoznak, nem tudunk pontosabb kronológiai megfigyeléseket ejteni, az ismert leletanyag különböző csatornázások, építkezések alkalmával került elő, nélkülözve a rétegtani megfigyeléseket. Az ásatásból származó legkorábbi anyagok, a Budváron kerültek elő, viszonylag kisszámú, lassú korongon előállított edények töredékeit jelentik, lapos kiegészíthető edényaljakon fenékbélyegek nyomaival. A Budváron feltárt lakóház kerámiája, a bronz füstölő alja mind a 12-13. századra keltezhetőek. (Ferenczi 2002. 48-49.) 4 BENKŐ - DEMETER - SZÉKELY 1997. 15. 5 NYÁRÁDI 2008. 85-96. 6 A feltárások Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum régészének irányítása alatt zajlottak. 84
