Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Régészet - Körösfői Zsolt–Darvas Lóránt: Egy Kr. u. 4. századi ház feltárása Csíkszentkirályon
Körösföi Zsolt - Darvas Lóránt megállapítanunk. A kerámiatöredékek nagyrésze a házhoz tartozik, vele egykorú, van azonban néhány olyan őskori edénydarab, amely az objektum alján kibontott Hallstatt kultúrájú gödörből kerültek ki. A Kr. u. 4. századi edénytöredékeket készítési technikájuk, formájuk alapján három csoportba soroltuk be: korongolt, finoman soványított edények, korongolt, kaviccsal soványított edények és kézzel megformázott edények. Bizonyos soványítási módja az agyagnak, valamint a készítési technika egyes edénytípusokhoz köthető, azok formájának és funkcionalitásának megfelelően. A kerámiaanyag legnagyobb részét a kézzel formázott edények teszik ki (6-8. ábrák). Ezt a csoportot fazekak és csészék alkotják. A fazekakat, belsejükben megfigyelhető odakozmált ételmaradékok, foltos felületük alapján főzésnél használták, formavüáguk egyszerű. Leggyakrabban egyenesen kihajló pereműek, rövid nyakkal és zsákszerű formával. Az edények fala viszonylag vastag, homokkal és kaviccsal soványítottak. A kézzel formázott fazekak mellett különleges helyet foglalnak el a díszített és a díszítetlen, kónikus csészék, amelyet a román régészet „dák csészéként” ismer (6. ábra 3; 8. ábra 4). Sok esetben, belsejükben vastag koromréteget lehetett megfigyelni. Az említett csészék rendeltetéséről és jelenlétükről a Marosszentanna-Cernjachov-kultúrán belül egy etnikai interpretáció is létezik. Kurt Horedt a Kr. u. 4. századi délkeleterdélyi lelőhelyeken előkerült ún. „dák csészéket” a dáciai római városoktól távol élő, nem romanizált dák népcsoportokhoz köti, létrehozva a Szentgyörgy- kultúrát.13 A Kr. e. 4. századtól a Kr. u. 4. századig használt kónikus csészék a kora népvándorlás korában már egészen biztos nem bírtak etnikai jellegzetességgel. Kurt Horedt elméletét mind Bóna István14, mind Coriolan Opreanu15 cáfolják. A kézzel formázott edények zöme megfelelően kiégetett, általában csak a külső felületükön figyelhető meg egyfajta gondatlan égetési technika: foltosán égtek ki, barnásvörös és szürke átmenetekkel. A vegyes színű edények bizonyítják, hogy a szürkék és vörösbarnák ugyanabból az anyagból készültek. A korongolt kerámia csoportja, szemben a kézzel formázott edényekkel, jóval kisebb arányban van képviselve a leletanyagban. Ezt az aránybeli különbséget a táblákon azért nem követtük, mert formailag jóval változatosabb képet nyújtanak (4., 5. ábrák). 13 HOREDT, KURT: Die spätromischen Siedlungen in Siebenbürgen II. In: Mcirisia. 9 (1979). 14 BÓNA, ISTVÁN: Dáciától Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271-896). In: KÖPECZI B. (szerk.): Erdély története. I. A kezdetektől 1606-ig. Budapest, 107-234. 15 OPREANU, CORIOLAN: Sfârşitul culturii Săntana de Mureş în Transilvania: cultura „Sfântu Gheorghe” sau „orizontul post-cemeahovian”? In: EphNap. XII (2002). 125-137. OPREANU, CORIOLAN: Transilvania la sfârşitul antichităţii şi în perioada migraţiilor. Cluj-Napoca, 2003. 60
