Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Régészet - Ferenczi Géza†: Dr. S. C. et H. C. Ferenczi István (majdnem teljes) bibliográfiája (1939–2006)
Ferenczi Géza az igen gazdag általános ismereteit; különösképpen sikerült ötvöznie az előbb fölsorolt tudományágakat a régészettel. Ezek következtében régészeti írásai - lett légyenek azok rövidebb-hosszabb tanulmányok vagy éppen önálló kötetek - nem pusztán egy-egy ásatás, terepkutatás száraz közlései, hanem igencsak szemléletes általános összefoglalások. A régészeti lelőhelyet földrajzi környezetbe helyező leírásai jóval kifejezőbbekké válnak: a történelmi objektumot az adott tájba helyezik - az olvasó maga is a terepbejárási és feltárási munka részesévé válik. Földtani megjelenítései viszont az ősi állapotokat elevenítik föl - sok tanulsággal. Hely(ség)név magyarázatai meg további eligazítást nyújtanak az adott település lakóinak népi hovatartozása tekintetében. Annál is inkább lényeges ez, mert egyre többen - nem szakemberek is! - kíváncsiak az ilyesmire s a nevezett szerző e tekintetbeli szakértelme már az anyag tanulmányozásakor eligazítja az olvasót, akinek nem kell utánajárnia (több-kevesebb sikerrel) az adott közösség népi eredetének, és ezáltal (szokatlanul) nem lesz délibábos nyelvészkedés áldozata. Ferenczi Istvánnak munkás élete folyamán és halála után - a rendelkezésemre álló adatok értelmében - összesen 354 írása került ki nyomdából. Ebből hatot rendezett sajtó alá. Ehhez járul még nyolc sokszorosított vagy csak kéziratban maradt egyetemi előadás. Jó néhány értekezése pedig - az eddig közölnöm sikerűiteken kívül több is - (egyelőre kéziratban) várja „sorsa jobbra fordulását”. Amennyiben még lesz közlési lehetőség(em) és főképpen erőm meg egészségem, néhányuk (remélhetőleg) még láthat napvilágot. [Sajnos 2007-ben Ferenczi Géza is elhunyt - szerk. megj.] Hogy ez a szám sok vagy kevés - azt megítélni nem tudom. Tehetségéből és képességéből még futotta volna jó néhány megírására, különösképpen hogy a közelmúltban szabadabbá, könnyebbé váltak a közlési lehetőségek. Ám az mindenképpen kétségtelen, hogy a nagynevű elődök és mintaképek nyomdokait követve - velük azonosan - Ferenczi István is a maga hallatlan mennyiségű ismeretanyagával és nagymértékű, rendkívül széles tudásával, valamint világviszonylatban is igen jelentős fölfedezéseivel a magyar régészet egyik legnagyobb erdélyi képviselője volt a 20. század 40-es éveitől egészen fájdalmas és értelmetlen eltávozásáig. Ferenczi István a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történelem Karán 1996-beli díszdoktorrá avatásakor összefoglalta az 1995. év végéig sajtó alól kikerült - tudományos tevékenységét bemutató - munkáinak jegyzékét. [Megjelent: Specimina Nova... 1996. XII (1998) 49-75. - szerk. megj.] A kutató elhunytét követő években, egyik volt tanítványával, Hubbes Évával közösen felmértük Ferenczi István hagyatékát (könyvállomány, kéziratok, levelezés stb.). Ekkor derült ki, hogy a régész összeállította 54
