Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Régészet - Ferenczi Géza†: Dr. S. C. et H. C. Ferenczi István (majdnem teljes) bibliográfiája (1939–2006)
Dr. S.C. et H.C. Ferenczi István (majdnem teljes) bibliográfiája igazgatója alkalmazott kisegítő-, utóbb bentlakási felügyelőtanárként. Közben újra beiratkoztam az egyetemre, minthogy - korábbi szándékomon változtatva - földrajzossá szerettem volna válni, letettem a Természettudományi Kar elvégzéséhez megkövetelt különbözeti vizsgákat. Földrajzi szakvizsgára jelentkezésemkor azonban a folyosón észrevett Szabó T. Attüa, hajdani nyelvész-professzorom, s Édesapám emlékére, tudományos tevékenységére hivatkozva, szelíd erőszakkal átvezetett a Bölcsészettudományi Kar dékáni hivatalához. így lettem földrajz-kutató helyett régész-történész. A pannóniai lungobardok-ról írott, magna cum laude-val minősített államvizsga dolgozatommal 1947 őszén megszereztem a tanári oklevelet, - majd László Gyula biztatására beiratkoztam doktori két évre. 1949 tavaszán védtem meg értekezésemet László Gyula és Tulogdy János előtt. 1948. december közepén - versenyvizsga eredményeként - elnyertem a régészeti tanszék megüresedett tanársegédi állását. 1949 őszén a román közoktatás- ügyi minisztérium fölbontotta a magyar állampolgárságáról lemondani nem óhajtó László Gyula szerződését. Távozta után engem bíztak meg a gyökeres tanügyi változás után meghirdetett újfajta egyetemi előadások tartásával. Az 1950/1951-es tanév kezdetekor adjunktussá léptettek elő, az 1952/1953 tanév kezdetén pedig - előadó-tanári megbízással - lektorrá neveztek ki. 1949 májusától 1956 áprilisáig a Román Népköztársaság Tudományos Akadémiája kolozsvári Történeti Intézetének kutatójaként is működtem. Több fajta alap- (Románia ókori története; Bevezetés a régészetbe; Az általános néprajz alapelemei; Római felirattan stb.) és szakkollégiumot (A római Dácia gazdasági élete; Válogatott fejezetek a népvándorlás-kor régészetéből stb.) adtam elő. 1959-ben, a két egyetem erőszakos egyesítése után, a megszüntetett Bolyai Tudományegyetem minden elképzelhető módon való lejáratására, hatalmi szóval végrehajtott önkényes intézkedés politikai-, jogi indoklására a Bevezetés a régészetbe című (390 lapos), sokszorosított előadásom egyik példányát román nemzeti szellemtől mélységesen áthatott, buzgó „jóakaróim” fölterjesztették a Román Kommunista Párt propaganda-osztályára s ott - nagyítóval elemezve - megállapították annak „nacionalista, soviniszta, mélységesen románellenes” jellegét. A kemény bírálatot Kolozsvárra juttatva, az „egyesített” egyetem rektora, rektor-helyettese, tanszék- vezetői, a két történelmi tanszék, a kolozsvári múzeum, a Történelmi Intézet összecsődített egész személyzete előtt, elrettentő esetként olvasták fejemre. Előre értésemre adták: védekeznem nem szabad! Azonnal - szerencsémre - nem bocsátottak el állásomból, de az első adott alkalomkor, a miniszter- tanácsi határozattal létrehozott Erdélyi Történelmi Múzeum megalapításakor, sokkal kevesebb illetménnyel, „saját kérésemre” áthelyeztek az újonnan létesített közgyűjteményi intézményhez, kezdetben az őskori-, utóbb a dák-, 51
