Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Nagy Szilvia: A csíksomlyói iskolai színjátszás és a korabeli iskoladráma
A csíksomlyói iskolai színjátszás és a korabeli iskoladráma elsősorban azokat dolgozzák föl a passiók, amelyekben az irgalmasság cselekedeteit olvashatjuk.160 Az evangéliumi események idézésének módja az evangélium-összeolvasás. Ez Tatianos Diathessaronjára vezethető vissza, mely egészen a 17. századig éreztette hatását.161 A csíksomlyói ferencesek a Makula nélkül való tükörből merítettek leginkább. Medgyesy-Schmikli Norbert a passiókban 53 momentumot mutatott ki, melyek Jézus életéhez kapcsolódnak. Gyakoriak az ószövetségi előképek a passiókban. A figura-praefigura párhuzamok a patrisztika koráig mennek vissza. Német nyelvterületen is gyakran megjelennek. A középkori freskókon, az üvegablakokon és a Biblia Pauperumokban szintén fellelhetők. A csíksomlyói passiók praefigura- tióinak közvetlen előzményei Johannes Gritsch, Laskai Osvát, Bernardinus de Bustis, Martinus Becanus műveiben találhatók.162 A ferences és a minorita drámákon kívül Magyarországon nemigen találunk előképrendszereket, de a kortárs csehországi jezsuita gyakorlatban ill. a lelkiségi művekben találunk ilyenekre példát. Azaz ezek hathattak leginkább a csíksomlyói előkép-alkalmazásokra.163 A szerzők azokat az előkép-párosításokat kedvelték, amelyek ókeresztény eredetűek, és a keresztény irodalomban a legnépszerűbbek voltak, ill. saját maguk is szívesen alkottak előképeket.164 A csíksomlyói passiókból MEDGYESY-SCHMIKLI NORBERT összesen 63 parabolát gyűjtött ki és elemzett. A római katolikus liturgiából származó elemek nyomaira kéziratos és nyomtatott énekeskönyvekben találhatunk. Ezek minden bizonnyal egy közös forrásra vezethetők vissza (dramatikus prédikáció, devóciós passió, vagyis a theatrum sacrum világa), melyből több műfaj is kinőtt. A legfontosabb forrás Kájoni Cautionale Catholicuma, valamint Latin-magyar versgyűjteménye, azon kívül Czerey János énekeskönyve, a Mihál Farkas-kódex, a Pálffi Márton-énekeskönyv és a Bocskor János-énekeskönyv. Feltehető, hogy a drámákban való megjelenést megelőzte a liturgiában egyes anyanyelvű részek megjelenése. Vagyis az anyanyelvűség nemcsak a paraliturgiában, hanem a templomi gyakorlatban is helyt kapott. Ezt bizonyítja a Kájoni- Cantionale, a Csíksomlyói Magyar Prefációk, a Ferences Psalterium, egy Kájoni által megkezdett liturgikus kódex és a Ferences Névtelen Kottás Kézirata. Megjelennek szó szerint himnuszok (1729, 1727, 1739, 1731, 1761, 1773, 1746, 1771) és egyházi énekek is (1748, 1753, 1763, 1767, 1768, 1773, 1733, 1773, 1734, 1753), de legtöbbször csak egy-két versszakot vettek át 160 MEDGYESY-SCHMIKLI 2006, 57. 161 MEDGYESY-SCHMIKLI 2006, 58. 162 MEDGYESY-SCHMIKLI 2006, 60-64. 163 MEDGYESY-SCHMIKLI 2006, 73-74. 164 MEDGYESY-SCHMIKLI 2006, 67. 449 1
