Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Nagy Szilvia: A csíksomlyói iskolai színjátszás és a korabeli iskoladráma
A csíksomlyói iskolai színjátszás és a korabeli iskoladráma nélkülözhetetlen latin nyelv oktatására olyan nagy hangsúlyt helyeztek, hogy az általuk előadott szövegek nagy része is latin. (Azonban a pontos adatokat, arányokat nem ismerjük: a jezsuitáknak is eleget kellett tenniük a közönség igényeinek - hiszen az előadások az iskola „kirakatai” voltak -, vagyis esetenként anyanyelven játszani egyes részleteket vagy akár egész darabokat; a címek azonban jószerével mindig latin nyelvűek voltak, hogy így próbálják meg eltussolni a szabályok megszegését.59 Érdekes, hogy a latin címadás a ferences daraboknál is szinte általánosnak mondható. Sokszor azonban a cím csupán műfajmeghatározás - pl. actio -, ez esetben természetes a latin terminológia.) A jezsuitáknál a többnyelvűség is megjelenik alkalmasint.60 A ferencesek gyakrabban játszottak magyarul, mint latinul. Ezt az eltérést azonban a téma és a színjátszó alkalom is okozhatta: jellemző módon a Felvidéken (Trencsénben) a bibliai tárgyú jezsuita előadások nagy arányban zajlottak a nézők anyanyelvén, azaz szlovákul.61 A jezsuitáktól elkülöníti a ferenceseket a témaválasztás is: az előbbiek Magyarországon nagyobb arányban játszottak világi (történelmi) darabokat,62 az utóbbiak a vallásos tematikát részesítették előnyben. (Érdemes megjegyezni azonban, hogy a lengyel jezsuita színpadon a vallásos témák gyakoribbak voltak, bár az egyházi év ünnepeivel kapcsolatos előadásokat a század folyamán egyre ritkábban látogatták.63) Míg a jezsuita színjátszásban nincs hagyománya a passiózásnak,64 addig a ferences darabok nagy részét teszi ki a misztériumjátékok e speciális csoportja. (Meg kell jegyezni azonban, hogy a világi tematika a jezsuitáknál is gyakran vezethető 59 GRIFFIN 1997, 46-47. 60 Ennek oka részint a reprezentáció, a hallgatóság lenyűgözésének vágya, részint valamely jeles személyiség előtti tisztelgés lehetett. A hallgatóság ugyan nem értette a más nyelveken előadott szöveget, de ez nem volt zavaró, hiszen a templomi liturgia nyelve is ismeretlen volt a jelenlévők túlnyomó többsége számára. Nigel GRIFFIN megállapítja, hogy a többnyelvűség másképpen jelentkezett NyugatrEurópában ill. Közép- és KeletrEurópában. Az utóbbi térségben a nyelvi többszínűség is egyik alapja lehetett a jezsuiták többnyelvű nyilvános megnyilatkozásainak. (GRIFFIN 2000, 274-277.) A ferenceseknél ilyesfajta reprezentációs megfontolásokról nem lehet beszélni. A jeles személyiségeket vagy latinul köszöntötték (mert ismerték e nyelvet), vagy magyarul (mert magyarok voltak). Nyomokban azonban előfordul a többnyelvűség itt is: pl. Erdélyben román ill. horvát nyelvű szövegek is fönnmaradtak. Ezt erősíti meg Cinzia Franchi az Occisio Gregorii c. (javarészt román nyelvű) dráma elemzésében: itt a többnyelvűség a darab strukturális felépítéséhez is hozzájárul, a különböző nyelvek váltakozása szövegképző elv. A szereplők individuációjának része az anyanyelvű megszólaltatás is, ami csakis egy ilyen, többnyelvű közegben lehet hatásos. (FRANCHI 1997, 179-180.) 61 POLÁKOVÁ 1997, 74. 62 A 17. században még a vallásos művek voltak többségben, a 18. században azonban a misztériumok eltűnnek, a történelmi tárgyú darabok megszaporodnak. Ennek okát Kilián István a történelmi oktatás bevezetésében látja (a 40-es évektől). - KILIÁN 2002, 53-55. 63 KADULSKA 1997, 62. 64 KILIÁN 2002, 88-89. STAUD Géza azonban megállapítja, hogy a kassai jezsuiták húsvétkor leggyakrabban Krisztus szenvedéstörténetével kapcsolatos témát vittek színre, ill. hogy a pozsonyi jezsuitáknál „a legnagyobb sikerük a passiószerű előadásoknak volt”. (STAUD 2003, 213.; STAUD 2000, 216.) Varga Imre a kolozsvári jezsuita színjátszás bemutatása kapcsán említ Egy 1717-es passiójátékot. (VARGA 2000, 234.) 433
