Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Kurta József Tibor: A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es szabályzata
Kurta József Karitatív szerepvállalás A mesterekre vonatkozó paragrafusok között találjuk a céh karitatív szerepvállalását érintő rendelkezéseket is. A 28. §-ban rögzítették a nehéz betegségbe esett mesterek támogatását. A 29. § pedig az elhunyt mesterek, ill. a mesterek elhunyt családtagjainak és alkalmazottjainak eltemettetéséről rendelkezik. A céh biztosította a végtisztesség-adás minden feltételét. A mestereknek kötelességük volt egy rajnai forint büntetés terhe alatt feleségestől megjelenni, sőt más céhek mestereinek temetésén is teljes számban kellett megjelenniük a céh tagjainak.26 A 24-25. § rendelkezik az elhunyt mesterek özvegyeiről. Ezek a rendelkezések rendkívül megengedőek. Az özvegy addig, amíg a férje nevét viselte, azaz nem házasodott újra, korlátlan ideig folytathatta tevékenységét a céhen belül. Ez más céheknél általában egy évre korlátozódott.27 Ehhez hasonlóan a legény és inas tartásának az ideje és módja is eltért az addigi szokástól. Más céheknél az özvegy nem, vagy csak rövid ideig tarthatta magánál a volt férje legényeit és inasait. Esetünkben a rendelkezések egyértelműen arra törekedtek, hogy az özvegy céhbeli legénnyel kössön házasságot, hogy így mindenki jól járjon. A 25. § kimondja, hogy a céhmesterek az özvegy mellé egy, a mesterségét jól értő mesterlegényt kötelesek adni, „az özvegynek tetszése szerint". Azonban „ha azon legény egy idő múlva az özvegynek nem tetszenék, másodikat és harmadikat is kérni a céhtől teljes szabadsággal engedtetik.” Sőt, hogy a frigy teljességgel be legyen biztosítva, „az özvegyhez rendelt mesterlegény pedig, ha elegendő ok nélkül oda menni nem akarna, más mesternél munkára ne bocsátassék, és mesternek is ebben a helységben fel ne vétettessék A céhélet korábbi gyakorlatától eltérően a 26. § már az Erdélyi Főkormányszék által 1773-ban kiadott rendelet szerint évente csak egy alkalommal lehetet a céh pénztárából fejenként 12 krajcárt céhlakomára fordítani. A hatósági rendelet alapján a céhkasszában levő pénzt effajta dorbézolásra nem költhették, hanem karitatív célokra kellett fordítani.28 A legények A szabályzat második nagy része (30-47. §) a legények ügyeit tárgyalja. Ok Kolozsváron is külön egyletet alkottak, saját ládával és kasszával (47. §), saját jegyzőkönyvvel.29 A jegyzőkönyv az 1808. május 1. és 1885. január 26 JENEI-TÓTH ANNAMÁRIA: Adalékok a céhek és iparosok történetéhez. In: Kolozsvár 1000 éve. Szerk. DÁNÉ TIBOR KÁLMÁN, EGYED ÁKOS, SIPOS GÁBOR, WOLF RUDOLF. Kolozsvár, 2001. 107. 27 JENEI-TÓTH ANNAMÁRIA: i. m. 108-109.; HALÁSZ MARGIT 2002. 48-49. 28 SZÁDECZKY LAJOS: i. m. I. 160. 29 Hat bordára fűzött, 23 x 19 cm méretű negyedrét egészbőr kötés, 291 kézzel számozott oldal. Címlapja nem volt, tartalmára a gerincen levő aranyozott címke utal: A Könyv kötő ifjú társaság jedző könyve. Egykor az EME kézirattárában I. D. 12. IV. leltári számmal, 1967-ban került át a többi céhirattal a Román Nemzeti Levéltár kolozsvári fiókjába. A céhiratok gyűjteményében a könyvkötő céh iratkötegének 4. darabja. 326
