Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Bernád Rita Magdolna: Római katolikus gyűjtőlevéltárak Hargita megyében. A Gyergyószentmiklósi és a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárak fondjegyzékei
1 (szerzetes - ferences - pap által adminisztrált) és 48 oldallagosan ellátott plébánia, valamint három egyetemi lelkészség. Ezen kívül az egyházmegyében még 348 leányegyház (filia) található. Ennek a 623 alsóbb szintű egyházigazgatási egységnek az irategyütteseit - főesperesi kerületi alapon - tíz gyűjtőközpontba soroltuk. Az évszázadok folyamán a főesperesi kerületek száma, területe és beosztása többször is változott, ezért a főesperességek mai szerkezetét vettük kiindulópontnak. Erdélyben a főesperességek, plébániák szervezése a püspökség alapítását (1009) követte, és a 11-13. század folyamán zajlott le. A középkori alapítású plébániákat a szentekről nevezett települések is tanúsítják. A Szent László dekrétumában felsorolt jelesebb ünnepek (Szent István, Szent Imre, Szent György, Szent Péter és Pál, Szent Mihály, Szent Márton, Szent Miklós, Szent Tamás, Keresztelő Szent János, Mindenszentek, Szent Kereszt stb.) szentjei tiszteletére csaknem minden kerületben építettek templomot. A pápai tizedjegyzék idejéből (1332-1336) mintegy 730 plébánia létezése ismeretes az erdélyi egyházmegye területén.3 A hitújítás időszakában, a püspökség szünetelésével (1556-1715), több katolikus közösséget kitérítettek és vele együtt a templomokat vették birtoklásba a protestáns hitfeleke- zetek. A katolikus restauráció idején, a 18. század elejétől kezdve, uralkodói támogatással fokozatosan helyreállították a katolikus plébániákat, középkori egyházi épületeket rehabüitáltak, és új templomokat építettek. A felvirágzó katolikus hitéletben a kommunista diktatúra egyházellenes politikája hozott nagy törést. Az egyházközségek levéltárai szoros összefüggésben vannak az adott plébánia működésével, történelmi hátterével. A plébániák középkori időszakából írásos dokumentumok nem maradtak fenn. A letűnt idők zavargásai, az írásbeliség széles körű elterjedése mind meghatározták az egyházmegye kisebb adminisztrációs egységeinek - a plébániáknak - irattermelését, azok fennmaradását vagy pusztulását, dokumentációs hagyatékuk gyarapodását vagy éppen gyérülését. Az erdélyi katolikus parókiák írásos feljegyzései a 17. század végétől számíthatóak, és a 18. század közepétől válnak csak rendszeressé - a katolikus megújhodás korszakától kezdődően. Ezért igen különös és ritka esetnek számít, ha a begyűjtésekkor fejedelemségkori okiratokat is találunk. Itt megemlítjük az atyhai plébánián talált két fejedelmi oklevelet (Bethlen Gábor oklevele 1625-ből és I. Rákóczi György oklevele 1631-ből), valamint a vágási plébánia iratanyagából előkerült oklevelet, amelyet Brandenburgi Katalin fejedelemasszony állított ki 1630- ban. Mindhárom oklevél Gyulafehérváron kelt és felekezetközti vitákban dönt a római katolikusok javára. Ugyancsak ide sorolható a szárhegyi ___________________Római katolikus gyűjtőlevéltárak Hargita megyében 3 MARTON JÓZSEF: Az erdélyi /gyulafehérvári/ egyházmegye története. Gyulafehérvár, 1993. 21. 293
