Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója őszén, a kolozsváriak és a marosvásárhelyiek képviselője volt. És a következő közgyűlést ő szervezte Kolozsváron 1908-ban, amely alkalomra, fáradozásai eredményeként, beléptek az egyesületbe az erdélyi ítélőtáblák tagjai is. Felesége ebben az időben megszervezte a Műbarátok körét. 1907- ben Bocskor Mihállyal, Erődi Bélával és Bíró Balázzsal, Farkas Lajos professzor „égisze alatt” létrehozták az Erdélyi Múzeum Egyesület Jogi és Társadalomtudományi Osztályát. 1908- ban, főként a fővárosban, de Kolozsváron is felkapott lett az ún. „patronage-eszme”, egy a szegényeken segíteni szándékszó, főként felvilágosító munkát végző szervezet létrehozása. Kolozsváron a szervezet létrehozását Endesné vállalta, de az erdélyrészi szervező munkát Endes végezte. A Budapesten, 1908-ban megtartott első „patronage-kongresszuson” megjelentek szép számmal a kolozsváriak is. Ekkor kérte fel Endest Balogh Jenő egyetemi tanár, a későbbi igazságügy-miniszter, az egyesület erdélyi szervezetének a létrehozására és megszervezésére. Erre az akcióra hivatalos miniszteri megbízást is kapott. Az Erdélyi Pártfogó Egyesület megalakuló ülését 1908. december 8-án tartották, de akkor a megalakulást Apáthy István és csoportja gáncsoskodása miatt csak elvileg mondhatták ki. A tényleges megalakulás ideje 1909. április elejére esett. Ekkor Endest Endes tervező és elnöki titkárrá választották. Szervezési céllal személyesen járt Csíkszeredában, Brassóban és Kézdivásárhelyen, majd Szamosújvárt, Besztercén és Tordán. Körútja eredményeként több városban létrejött a pártfogó egyesület. O maga több alkalommal tartott ismertető előadásokat, főként Kolozsváron, az ottani iskolákban, a tanítóképezőben, a jegyzői tanfolyamokon. „Pártfogó” jellegű előadásokat tartott a MÁV alkalmazottak „Összhang” nevű egyesületében, a kolozsvári iparosok és kereskedők továbbképző tanfolyamain is. 1909-1913 között tovább folytatta az Erdélyi Pártfogó Egyesület vezető-titkári és propaganda teendőit is. 1911-ben, ítélőtáblái elnöki titkári tisztségének köszönhetően a Nemzeti Kaszinó titkára lett. A Nemzeti Kaszinó elnöke ugyanis tradicionálisan az táblai elnök volt, titkárává pedig az ítélőtáblái elnöki titkárt tették. Kolozsvárról való eltávozásáig élénk tevékenységet fejtett ki a város társadalmi s katolikus egyházközségi életében egyaránt. Budapestre költözésük után hosszabb időre visszavonultak a társasági és a közélettől. Felesége betegeskedése és munkája annyira lekötötték, hogy inkább a visszavonult életmódot választotta. A Bírói Egyesületből kilépett, mivel 1913 őszén a vezetőség megfelelő budapesti feladatot nem ajánlott fel neki. Csak a katolikus „patronage” munkában vett részt. Közéleti tevékenysége az első világháború után bontakozott ki újból, tevékenység, amelybe neje is bekapcsolódott. Ekkor széleskörű akció indult, többek között, a Budapesten rekedt erdélyi fiatalság támogatása érdekében. 269