Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
ispán leszármazottai voltak.62 Nagy valószínűséggel ugyanezt mondhatjuk Árapataki Simonról is, mivel a Fehér-megyei Arapatak is Bencenc utódai, a Hidvégiek birtokában volt.63 A rokoni kört tovább bővítik a közelebbről nem ismert Galambfalviak, továbbá az a Csíkszenttamási Lázár, akiben az utóbb gyergyói (szárhegyi) és maros-széki, valamint kászoni birtokokat szerző Lázár család ősét látjuk. A kutatásnak ma még áthatolhatatlan akadályát képezi, hogy a nemességgel kapcsolatos tárgyi anyag elemzésekor ezeket a rejtett összefüggéseket az esetek nagyobb részében nem ismerjük.64 Ezzel a hiányossággal különösen a kiemelkedő kvalitású középkori kályhacsempe leletek értékelésekor szembesülünk. Az utóbbi évtizedek székelyföldi régészeti kutatásai ugyan alapjaiban cáfolták azt a korábban közkeletű tételt, hogy díszített cserépkályha csak a nemesek és lófők házaiban állhatott (a kályhaszemekből és mázatlan, de természetesen díszített csempékből összeálított tüzelők úgyszólván minden késő középkori vagy kora újkori falusi házban megtalálhatók voltak), azonban a tüzelők kvalitása (mázas, áttört díszű, esetlen többszínmázas vagy címerrel ellátott, reprezentatív igényű kályhák) igenis utal tulajdonosai társadalmi és anyagi helyzetére. A Székelyföldön (is) a nemesi szint érzékeltetésének fontos eszköze volt a mintás csempékből összeállított, díszes cserépkályhák alkalmazása, melyek végső soron a királyi udvarhoz kötődő típusokat (mindenekelőtt a 15. század közepétől több méretben és változatban is elkészített ún. lovagalakos kályhát) utánozzák; az újramintázott, provinciális rajzú, rendszerint mázat- lan csempék helyi, erdélyi műhelyekre utalnak, a lovagalakos kályhához tartozó darabok (pl. Gyergyószárhegy - Lázár kastély, vagy Csíkszentkirály - Andrássy-udvarház) esetében éppúgy, mint más, helyi kályhatípusok esetében is. Ez utóbbiakról ma még viszonylag keveset tudunk; azt biztosan állíthatjuk, hogy az eredeti lovagalakos kályháknak csak néhány csempetípusát (mindenekelőtt magát a lovagalakos csempét) alkalmazták, anélkül, hogy az ilyen kályhák méretéről, felépítéséről bármit is tudnánk. Kirajzolódott viszont egy olyan, helyinek, vagy legalábbis erdélyinek tűnő, 15. __________ Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori Székelyföldön 62 SzOkl. I. 225-230. 63 SzOkl. VIII. 21-23. 64 A középkori gyakorlatban egyáltalán nem szokatlan, számunkra mégis figyelemre méltó, hogy a szétszóródott Hidvégi-rokonság esetében több évszázadra is képes visszatekinteni a közös családi memória. Ez a meglehetősen pontos, birtokügyek kapcsán pedig különösen éles és makacs emlékezet a címerrel megadományozottakon kívül más - anyai ági - rokonokat is számontartott a bölöni Forrók személyében {SzOkl I. 228.), akik atyafiaikkal, a magukat a sepsi-széki Angyalosról és Szentgyörgyról, majd Zsigmond király 1424. évi adománya nyomán a Fehér megyei Háportonról nevező Forrókkal együtt, folyamatos kapcsolatban álltak a Hídvégiekkel és a Szék-föld falvaival, még ha e kapcsolatot esetenként hatalmaskodások és perek testesítették is meg (1420: SzOkl. I. 112-114.; 1424: SzOkl. VIII. 48-50.; 1460: SzOkl. I. 185-186.; 1475: SzOkl. VIII. 133-134.; 1479: SzOkl. I. 226.; 1510: SzOkl. I. 323-324.). 237
