Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
Benkő Elek csárcsi fölötti dombon elterülő rommező., amelyet a néphagyomány a csík- szentmihályi Sándor család „várkastélyának” tart, ők azonban Vacsárcsin a 16. században nem rendelkeztek jelentős birtokrésszel; SZÁDECZKY LAJOS ehelyett inkább a Lázárok számottevő itteni súlyára hívta fel a figyelmet, ami majd az épület atribúciója kérdésében is perdöntő lehet.60 A 20. század elején az épületegyüttesnek még nagyobb, összefüggő részletét sikerült vázlatosan felmérni, ma, a falu fölötti, legelőnek használt dombtetőn az egykori, alápincézett kőépületek részletei már alig vehetők ki. Környékükön DARVAS LORAND (Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda) 16. századi, mázas, színvonalas kályhá(k)ból származó csempetöredékeket gyűjtött. Az udvarházak tüzelőberendezései - az épülethez és a nagykapuhoz hasonlóan - a nemesi reprezentáció kitűnő eszközei voltak, a kályhák kiemelt szerepe, központi elhelyezkedése és díszítése (akár címeres ornamentikája) miatt. A nemesi életmódhoz kapcsolódó tárgyi emlékanyaghoz tartoznak az igényesebb (olykor távoli vidékekről, Morvaországból vagy Budáról származó) asztali használatra, elsősorban ivásra szánt díszedények, a velencei, vagy velencei hatásra Közép-Európában előállított üvegpoharak és serlegek, a fémedények, az importált (zömmel Nürnbergből származó) bronzeszközök és az igényesebb kivitelű, osztrák vagy német eredetű kések és evőárak. Ami a címereket illeti, ezek székelyföldi feltűnését a 15. századtól követhetjük nyomon, a rendkívül foghíjas adatok a székelyföldi nemesség jellemzésére csak egy majdani, átfogó gyűjtés után szolgálhat megalapozott heraldikai fogódzókkal, egyben a ma ismert címerábrázolások meggyőző meghatározásával. Arra, hogy a heraldikai emlékek miként kapcsolhatnak egy tágabb rokonság körébe egymástól látszólag teljesen független középkori családokat, kiváló példát nyújt V. László 1456. évi címeradományozása, melynek során egyszerre nyert nemesi címert (arma, seu nobilitatis insignia) csík- szentmártoni Becz Jakab, csíkszentgyörgyi Becz Bálint, annak fiai és rokonai, Árapataki Simon, Szentsimoni Tamás és Máté, Galambfalvi István fia András, néhai Galambfalvi György fiai, valamint Csíkszenttamási Szilveszter és fia, Lázár.61 A fő adományosokat, a Csíkszék több falujában, továbbá Udvarhelyszéken (Homoródszentpál, Recsenyéd) és a Szék-földjén fekvő Hidvégen (Felső-Fehér m.) birtokos Becz (Becze) család 15. századi tagjait meglehetősen jól ismerjük, a hidvégi Beczékről egy 1479-ben kelt oklevélből azt is tudjuk, hogy a Szék földjét megszerző Vince (Bencenc) 60 SZÁDECZKY 1905. passim. 61 Clipeum, cuius campus partim, a parte scilicet inferiori, est rubeus, partim vero, a parte utputa superiori est flavus, seu celestinus, cum forma armorum, videlicet stella aurea in inferiori, ac duo capita leonum, penes sese, unum telum, seu sagittam in ore pariter tenencia. SzOkl. I. 170-171. 236
