Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Balázsi Dénes: Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén a 20. század első felében
Balázsi Dénes 1933-tól a falusi lányok számára gazdasági és háztartási tanfolyamokat szerveztek Gyarmathy Piroska tanárnő vezetése alatt. 1942-ben a Magyar Állam 138.000 pengőt utalt ki az iskola számára korszerű és szakszerű épületek építésére. Az 1948-ban az épületek átmentek az Unitárius Gimnázium kezelésébe, majd állami tulajdonba. 1948-tól 1954-ig állattenyésztési szakiskolává alakult át az intézet. Az iskola 1968-ban megszűnt Székelykeresztúron: a mezőgazdaság felé tájékozódó ifjak a Székelyudvarhelyi Kertészeti Iskolában (a ma Székelyudvarhelyen működő Eötvös József Szakközépiskola elődjében) folytatták tanulmányaikat. Székelykeresztúr a tenyészállat-kiállításokkal és vásárokkal nagyon sokat segítette a vidék gazdaköreink és gazdáinak anyagi és szakmai fejlődését.94 BARABÁS ENDRE Székelykeresztúr közgazdasági leírásában (Budapest, 1904) közli, hogy már 1892-ben híres tenyészállat- és üsző-kiállításokat rendeztek a mezővárosban. Ezen alkalmakkor legelőfeljavítási, -karbantartási munkálatokról és takarmánytermesztésről szóló előadásokat hallgathattak meg az ide 25 községből összesereglett kisgazdák. Megrendezték az állattartási gépek bemutatóját is. Ezt a hagyományt mintabemutatókká emelte a négyéves (1940-1944) észak-erdélyi magyar közigazgatás. Egyed Ákos az 1918 előtti keresztúri tenyészállat-kiállításokat és vásárokat értékelve a következőket állapítja meg: „a XIX. század végén és a XX. század elején hatalmas harc bontakozott ki Erdély-szerte a régi fajta szarvasmarha és az importált nyugati, illetve a nyugatival keresztezett állomány között. Ennek egy igen érdekes következménye volt, hogy törődni kezdtek a régi állatfajta minőségi fejlesztésével is, melyre történetének hosszú századi alatt intézményes formában nem kerülhetett sor. Ennek a nemesítő szándékú akciónak a keretébe illeszkedett be a székelykeresztúri tenyészállat-kiállítás és vásár rendszeresítése. [Ezek] hozzájárultak a régi erdélyi fajta marha minőségének javításához, versenyképessé tételéhez, ami által fennmaradásának idejét meghosszabbították (...) Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az eléggé elterjedt keresztezéseket ezután már javított példányokon végezhették el, s ez által a keresztúri kiállítások jelentősége a vidék határain túlmutatott. Az említett intézmény közvetlenül is lemérhető haszna abban állt, hogy elősegítette az állattartási kedv növekedését azon a vidéken, az igényesség fokozódását, a kulturált állattenyésztés térhódítását”95 Székelykeresztúr komoly szerepet vállalt a vidék gazdasági fejlesztésében 1937-ben is, amikor az unitáriusok helyet adtak az épülő vajgyárnak, amelyik 1938-ban Transylvania Vajgyár (Kolozsvár központtal) néven kezdi 94 ORBÁN J. i. m. 222-226. 95 EGYED ÁKOS: Tenyészállatkiállítások és vásárok Székelykeresztúron a XIX. század végén és a XX. század elején. In: A Székelykeresztúri Múzeum Emlékkönyve. Tanulmányok, Közlemények. 1971. október. Csíkszereda, 1974. 229-231. 172
