Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Balázsi Dénes: Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén a 20. század első felében
Balázsi Dénes minket!” (Mintha a fiú, a hű Benedek Elek-tanítvány az „atya” 1902-es drámai felhívását ismételné: „Halljátok, emberek!’”) „Anélkül, hogy szociográfiai felméréseket végezne, egyszeriben kirajzolódik a harmincas évek valamennyi problémája: a kevéske föld a szűkös élelmet megtermi, de a pénzt adóra, pótadóra, kepére s a ház körüli szerény szükségeikre máshonnan kell előteremteni. A lányok elmennek szolgálni (száznál többen vannak oda), a férfiak meg erdei munkát vállalnak, fát vágnak, szenet égetnek. Az őszi betakarítás után csoportokba verődve rajzanak szét, egyesek száz és száz kilométerekre elszakadnak a családi otthontól, s hosszú hónapok múlva térnek haza. Az életveszélyes és nehéz munkában a farkaslakiak messze földön hírnévre tettek szert. Épp csak a fizetségük megalázó, kiszolgáltatva a vállalkozók haszonéhségének. ” Tamási keresi a megoldást. A családi bensőséges beszélgetésből levonja a tanulságot az író, és ajánlja a kézenfekvőnek látszó a kiutat: „Tűrhetetlen dolog. De hol kellene megfogni vajon, hogy segíteni lehessen? Talán szervezkedni kéne, s megállapítani a bért. Sógor azonban legyint, hogy a nép nem olyan. Hát akkor álljon össze nyolc-tíz falusi ember s legyenek ők a vállalkozók, együtt.”39 Az eddigiekből és az adatközlőink tudósításaiból megállapíthatjuk, hogy Farkaslakán a vizsgált időben eleven szövetkezeti élet zajlott. A gazdakör népes tagsága részt vett a gazdák szakmai képzését és nevelését szolgáló téli tanfolyamokon és tapasztalatcseréken. Az előadásokat az iskola egyik tantermében hallgatták. A magasabb színtű oktatási formákba is bekapcsolták a felnövekvő gazda nemzedékeket. (25, 26. kép) Csíkszeredában mező- gazdasági iskolát jártak: Nagy Kálmán, Simó Dénes és társaik. A KÁLÓT tanfolyamainak hallgatói voltak: Dénes András (28. kép) és társai, ahol egyebek mellett szövetkezeti és mezőgazdasági ismeretekkel is feltarisznyál- ták az ifjakat. A hitelszövetkezet székhelye a régi óvoda helységében volt (magán háznál). „A szövetkezeti eszme terjesztése körül kifejtett önzetlen, lelkes és elismerést érdemlő tevékenységéért (...) a szövetkezeti ügy lelkes barátját és harcosát,” Jakab Antalt, ebsmerő oklevéllel tüntette ki a kolozsvári székhelyű Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége 1927-ben. (1. kép) A fogyasztási szövetkezetről már találtunk említést a Tamási feljegyzéseiben. A juhtej feldolgozásáról és értékesítéséről a kecseti Széles János (27. kép) közli, hogy a farkaslaki cimborabíróságok a köröndi hegyi, cikai és a kecseti juhtartó gazdák tejtermelését a Bíró Gábor-féle parajdi túrógyár vette át és dolgozta fel, később Korondon, a Kovács vendéglőstől bérelt helységben folytatták a termelést. A túró-szakértők a fiatalkori csavargó élettel felhagyott Szász Domi, cikai betyár és testvére, Marci voltak. A 39 IZSÁK JÓZSEF: Tamási Áron. Kismonográfia. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1969. 131. 148
