Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - PATKÓ FERENC: A Hargita-hegységi xilofág (fát fogyasztó) bogarak (Insecta — Coleoptera)

fák törzsébe fúrt (rágott) járatokban való helyváltoztatást elősegítik a sajátos alakú testfüggelékek: a kampók. A potrohvég horgocskái nemcsak a leírt fajok lárvaegyedeinél, hanem más csoportoknál is megtalálhatók. így megfigyelhetünk kampókat a következő bogárgénuszok lárváinál is: Trogidae, Peltidae, Lophacateridae, Cleridae, Enopliinae, Melyridae, Malachiidae, Tenebrionidae, Melandriidae, Hallomaninae, AnthicidaeOedemeridae. A táplálékláncok (trófikus láncok), amelyeknek a tanulmányozott fajok részei, - az erdei ökoszisztémák biodiverzitásának kialakulását mutatják. A rovarfajok egy része könnyen jut a táplálékhálók (vagy a benne levő trófikus láncok) egyik részéből a másikba. Sok lesz közöttük a polifág (mindenevő), vagy pedig olyan faj, amelyik sajátos módon (pl. gombatenyésztéssel, lárvákbábok mozgatásával) tápenergiát nyer. Fejlődéstani szempontból is felfigyelhetünk arra, hogy a régi növénycsoportok (ilyenek a nyitvatermők: a fenyőfélék) már ősidők óta tartalmazzák azokat a forrásokat, amelyek sok-sok rovarpopuláció esetében a szaporodásnak és a fejlődésnek adnak helyet. Megfigyelhetjük ezen kívül a termelők (producernek), fogyasztók (konszumensek) és lebontok (destruálók) kapcsolatrendszerét. Ezek ökológiai megfigyelése ill. megközelítése igazolja az erdei ökoszisztémák stabilitását. Külön figyelmet igényel a növények életéhez való rovari alkalmazkodás. Az entomofágia, vagyis a kisebb rovarokat vagy lárvákat való fogyasztás lehetővé tette a „természetes" szabályozást a „kártevők"-nek nevezett rovarcsoportok esetében. A tanulmányozott rovarfajok nem tesznek „kárt" csupán csak táplálkoznak. Leginkább érintettek a cincérlárvák, vagyis a cincérek lárva stádiumban. Mondhatnánk azt, hogy a fenyvesek eltartják a cincéreket, a cincérek pedig eltartják a harkályokai. Persze a jelenség nem ilyen egyszerű, de felvázolhatjuk a jól kialakult táplálékláncot, amelyben a cincérlárva mint elsőrendű fogyasztó (fitofág) szerepel, a harkályféle pedig mint másodrendű fogyasztó (z.oofág) van jelen. De nem kevésbé fogyasztottak (hajdanában) a barna medvék is cincérlárvákat, felbontva a korhadásban levő fatörzseket. így a cincérlárvák madárnak, emlősnek táplálékul szolgáltak. Napjainkban a brazíliai őserdei bizonyos indiántörzsei szintén fogyasztják a hatalmas cincérlárvákat, ormányosbogár lárvákat. A megfigyelhető táplálékláncok: lucfenyő cincér (lárva) fekete harkály (Dryocopus martins), nagy fakopáncs (Dendrocopos maior), közép fakopáncs (Dendrocopos medius).