Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - KEREKES SZILÁRD: A mocsári kőtörőfű (Saxifraga hirculus L.) előfordulása Romániában

mm hosszú, fekete vagy bama színű, fényes és bibircses felületű magja van. A csészelevelek terméséréskor is fennmaradnak, lehajolnak. Júliustól szeptemberig virágzik. Rovarmegporzású faj, amely azonban gyakran szaporodik vegetatív úton is, sarjhagymácskák képzésével, gyöktörzse feldarabolódásával vagy az 1-2 éves legyökerező fekvőhajtások különválásával. Országunkban a forma major ENGL, et IRMSCH alak fordul elő, amely az előzőekben ismertetett alapformától a következőkben tér el: 20-40 cm magas, 1-5 virága lehet, magányosan áll, nem bokrosodik, szárát (a virág/ok/ felé egyre sűrűbben) és csészeleveleit vörösesbarna szőr borítja. Elterjedési terület Közép-Ázsiái eredetű, cirkumpoláris, arktikus-boreális faj (HEDBERG 1992). Európai állományai drasztikusan megfogyatkoztak, elsősorban élőhelyeinek felszámolása miatt. Európa kontinentális részén szórványos előfordulású, Közép- és Nyugat-Európában nagyon ritka, veszélyeztetett, Skandináviában ritka (KÄSERMANN - MOSER 1999). Hazai előfordulások A mocsári kőtöröfü Romániában kizárólag a Hargita megyei, borvizekkel átitatott lápokban lelt menedéket (RATIU 1980): a lövétei Hargitaligetben, a csíkszentkirályi Borsárosban, a csíkverebesi Benesben illetve az újtusnádi Középpatak-lápban. Hargitaligetben BÁNYAI János találta meg először a mocsári kőtörőfüvet (NYÁRÁDY 1929). NYÁRÁDY tette közzé BÁNYAI felfedezését (1924). Beszámolt arról, hogy a kőtöröfü az ingoványos tőzegmohaláp legsüppedékesebb, csak mohával borított részén gyakori, és július 15-e táján kezd virágozni (1929). SOÓ Carex sp., Orchis sp., Eriophorum sp., Drosera rotundifolia, Epilobium fontanum, Menyanthes trifoliata és Ligularia sibirica társaságában találta (1940). POP a láp déli harmadából, a borvízforrások által kialakított, Ph = 8-as kémhatású limonitkúpokról jelezte gyakori előfordulását (1960). COLDEA 1977-ben még gyakorinak ítélte meg a faj előfordulását. RATIU 1992ben életképes populációról adott hírt. PÁSZTOHY 1995-ben a faj nagyon ritka előfordulásáról számolt be. 2005 augusztusában 21 mocsári kőtörőfüvet sikerült összeszámlálnunk a lápban. (1. ábra) A kőtörőfüveket a láp nyugati szélében találtuk meg, sásfélék között, Carex rostrata, Sphagnum sp., Parnassia palustris, Potentilla erecta, Ligularia sibirica, Salix cinerea (juv.), Lysimachia vulgaris, Equisetum sp.,